Nem teljesen idevágó téma, de remélem maradhat.
Jelenleg albérletben élek és van nagyjából 110k euró a portfóliómban, viszonylag kockázatkerülő súlyozással alakítottam ki, mert likviden akartam tartani egy lakásvásárlásra való beugrót. A karrierem elején hasznosnak tartottam a mobilitást és hogy a pezsgő belvárosban éljek, viszont most úgy érzem a Coviddal állandósulhat az otthoni munka és inkább egy saját tér kialakítása válik prioritássá, de szeretném a döntést racionálisan meghozni és nem az érzelmeim alapján. Ami a egyértelműen a vétel felé terel, az a magyar albérletkultúra állapota.
Jelenleg vételre nehéz olyan ingatlant találni a piacon, ami legalább 10 évre lefedné a lehetséges élethelyzetemet, túlzott eladósodás nélkül, saját ingatlan bérbeadással és ideális lakás bérléssel pedig nem szeretnék vesződni. A mostani hirdetési árakat már a környező országokhoz képest sem találom olcsónak és a politikai helyzet, jogbiztonság, kiszámíthatóság illetve infrastruktúra helyzete sem indokolja. Viszon itthon valószínűleg inkább az egész ország belerokkan az állami pénzszórásba, de olcsóbb árak nem lesznek.
Matematikailag (ha beleszámolom a felújítást, tranzakció költségeket, berendezést, idegeskedést) a bérlés olcsóbbnak jön ki, mint a normál piaci hitel, a zöld hitellel nehezen tudok kalkulálni, mivel magas kockázatot látok a csúszással és a garanciális problémák rendezésével.
Ha bérlés mellett döntök, szerintetek milyen portfólió súlyozást érdemes kialakítani, ha nem szeretnék kiárazódni az ingatlan piacról ugyanakkor szeretnék magamnak lehetőséget teremteni egy későbbi beszállásra. A forint folyamatos lecsúszása miatt, muszáj magas súlyozással a reál eszközök felé terelődni.
A zöld hitelen kívül van más támogatás, ami a vételi kilátásokat javíthatja?