Hasonlít ahhoz, amilyen tónusban a skandináv erősítők (Hegel, Densen, Electrocompaniet...) általában szólni szoktak. Jellemzően "eszköztelenek", színezetlenek, kissé hűvösek, mint az éghajlatuk, általában nem használnak manírokat, hanem "csak" dolgoznak, egyszerűen (lásd például a skandináv dizájn, mint fogalom). Általában a (kicsit azért "angolosabb") Primare is (és az A20 is) többé-kevésbé ilyen, azzal együtt persze, hogy minden általánosítás sántít. Ezt a "skandináv hűvösséget" nevezi az Audio Note-ok, 47 Lab-ok, Heed-ek színezős, attraktivista világához szokott Ear erőtlennek, unalmasnak és szürkének. (És akkor persze Kimura szantól hajlandó is vagyok elnézést kérni a kissé sarkító hasonlatért...)

Múlt héten éppen Hegel H1-et hallgattam Yamaha A-S700 ellen (árkülönbség bőven volt, de az iránykülönbség azonos áraknál is eléggé megmarad), és bár "ahhoz képest" a Yamaha is az "eszköztelen, tiszta" hangra való törekvés élharcosa, a két erősítő játékfelfogása közötti különbséget dalba lehetne foglalni. A manipulálásra való törekvés hiánya. Dolgozzunk pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen... Ezt csinálják a skandinávok ezer éve háborítatlanul, nem véletlenül ők jelenleg az emberi civilizáció élvonala. (Persze a másik oldalról nézve, ahol fél évig sötét van, ott az alkohol is népszerű tud lenni, de ők általában az ivást is módszeresen űzik, és a hifi elektronikáik is általában ilyen "módszeresek", "rendszeretők", indulatokat magukba fojtók...)