2019. március 20., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Házimozi rovat

DSD: divatőrület vagy a zene új dimenziója?

Temették az SACD-t, de egyre népszerűbb a számítógépes zenehallgatás és a DSD-s DAC-ok terjedésének köszönhetően.

[ ÚJ TESZT ]

Bevezető

Mindig is érdekeltek az új kütyük, ezért amikor először hallottam az SACD-ről, egyből elborította az agyamat a köd, pontosabban a bevezetését kísérő marketing kampány, és mit sem törődve azzal, hogy gyakorlatilag nem volt olyan lemez, amit le tudtam volna játszani, megvettem életem első SACD-lejátszóját. Még szerencse, hogy adtak vele három lemezt is.

Ennek már 15 éve. Azóta eljutottam a csúcs, csöves SACD-lejátszóig, és építettem ötcsatornás SACD rendszert is, mégsem tudtam igazán megkedvelni a formátumot. Az csak egy dolog, hogy a lemezek drágábbak voltak, mint egy normál CD, és a kínálat is jóval szűkösebb volt, a legfőbb problémám, hogy nem szólt úgy, ahogy azt a reklámokban ígérték.

Az első fecske (Sony SCD-1). Nem spóroltak semmin, pedig "csak" 5.000 dollárért adták.

Jól tudjuk, egy reklám mindig igazat állít, ezért először a hifi rendszeremben kerestem a hibát, majd magamban, de miután mindkettőt tökéletesnek találtam, arra kezdtem gyanakodni, mégis csak az SACD-vel lehet gond, pontosabban az SACD-lejátszóval.

A gyanúm egyre inkább a mechanikai részek felé terelődött, miután feltűnt, hogy mindegyikből egy rozoga kis műanyag tálca jön elő, ha lemezt szeretnék betölteni. Azután jobban megnéztem a mechanikákat, és rájöttem, kivétel nélkül olcsó (Sony vagy Philips) DVD egységekről van szó. Hiába próbálkoztak trükkökkel, rögzítették nyolc csavarral, vagy applikáltak rá merevítő fémlemezt, esetleg fém frontlapot. A silány minőségű műanyag szerkezetek, ha nem is ugyanúgy, de tovább rezonáltak.

Ez persze nem tett jót az adatok lemezről történő kiolvasásának, és az se, hogy az elektronikához legtöbbször az ugyanazokban az olcsó DVD-lejátszókban található vezérlő paneleket gányolták hozzá. Innentől kezdve pedig, ha vért izzadtak a tervezőmérnökök, akkor se tudtak a forrásanyagtól elvárható hangminőséget produkálni.

A Mark Levinson első SACD lejátszójáért 22.000 dollárt kértek

Vagyis az SACD előnye lett a hátránya, mert hiába fér rá egy DVD-nyi adatmennyiség, ha DVD sebességgel - így jóval nagyobb mechanikai terheléssel - lehet csak kiolvasni azt. És ehhez még CD-szintű futóművek sem álltak rendelkezésre, mert egyszerűen nem gyártottak az SACD igényeinek megfelelő merevségű és stabilitású DVD mechanikát.

És ez csak az egyik probléma az SACD-vel. Örök vitatéma ugyanis a DSD konverziónál alkalmazott 1 bites megoldás hátránya a multibitesekkel szemben. Itt nem szeretnék belemenni ennek részleteibe, de akit érdekel, pl. ebben az interjúban olvashat róla.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.