Egy laikus véleménye:
jók ezek az eszközök, amiket használunk, de sokszor elfeledtetik velünk, hogy emberből vagyunk...
- miért várjuk is azt, hogy amikor mozgásba lendülünk, a szívverésünk egyre kevésbé emelkedjen?
- miért is érhetetlen az, hogy a szív mondjuk 25 km terhelés után elkezd egyre jobban dolgozni?
Az a pulzus-emelkedés szerintem rém természetes. A szervezet reagál. Nincs ebben semmi csoda.
Égeti, ami van, majd a tartalékokhoz nyúl, amit persze kissé bonyolultabb folyamatok keretében tesz hasznossá...
Aztán jön a fájdalom, ami meg már sokszor teljesen egyértelmű jelzés arra, hogy a határait feszegetjük annak, amit elbír a szervezet.
Azt hiszem egyikünk sem abból a genetikai-körből jön, ahol évszázadok óta természetes a napi 20 km szaladgálás... ha divattá (hasznos!) is lett a futás, azért ez a terhelés (3 hó/1000 km) egyáltalán nem hétköznapi.
Ja, és talán nagyobb többségünk nem profi sportoló, akinek ez az élet-programja.
Mellette dolgozunk, gyereket nevelünk, stresszelünk stb. Egyszóval: emberből vagyunk.
Nem is beszélve arról, ami így fórumozáskor egyáltalán nem érzékelhető: milyen a szervezetünk?
Attól még, hogy esetleg egyforma távokat futunk, nem leszünk egyformák... és általában kevés az az amatőr futó - beleértve magamat is - aki évente, vagy életében csak egyszer is elmegy egy olyan kivizsgálásra, ahol felvilágosítanák, hogy ajánlják-e neki az ilyen terhelést...

No, nem ragozom tovább: fussunk jókedvből, de szerintem aki nem élsportoló közöttünk legyen annyira bölcs, hogy nem cseszi szét a szervezetét, csak azért, hogy elmondhassa... mit is?

[ Szerkesztve ]