Csak az a baj, hogy a hosszú, alacsony intenzitású edzések unalmasak. Egy résztávozást vagy egy tempófutást élvezek, főleg ha változatos, dombos vidéken csinálom, de a lassúzást nem igazán szeretem. Amikor a félmaratont futottam, akkor is az volt a baj, hogy bekezdtem 5:30-as kilikkel meg 175-ös pulzussal, aztán amikor a durva dombokhoz, hegyekhez értem, akkor se vettem vissza, így gyakorlatilag a 17. km-ig ebben a 170-185 (emelkedőn) közötti tartományban mozogtam, ott viszont lefőtt a kávé. Úgy a 19. km-ig egyre lassultam, onnantól meg 300-400 méterenként belesétáltam. Ha az nincs, akkor 2 óra környékén lett volna a félmaratoni táv, így 18 perccel lassabb volt. Mindegy, először próbáltam ilyet akkor, azóta okosabb vagyok. Kevesebb cukrot kell bevinnem és jóval több vizet igénylek az izzadékonyságom miatt. Meg az sem ártana, ha nem ilyen pulzussal nyomnám a hosszabb távokon, persze ehhez nem 6:30-as, meg 7 perces km-ek kellenének aerob zónában, mert az életemet is elunom ilyen lassan döcögve.

A tervezés ok, de rugalmasan kell kezelni azt is. Szerintem hiba túl görcsösen, mereven ragaszkodni egy táblázathoz és erőltetni mondjuk köredzésnél egy 32 kilós kettlebellt, ha épp aznap rosszabb formában van az ember és nem bírja vele. A túlbonyolításnál arra gondoltam, hogy hogyan osszuk fel izomcsoportonként az erősítést, vagy épp a kazein jó-e edzés után, vagy tejsavófehérje kell-e.

[ Szerkesztve ]