Kicsit talán off lesz ez az eszmefuttatás, sejtés, de régóta foglalkoztat ez a gondolat. Tehát ugye adott a crossfeed (csatornakeverés) mint eszköz, amivel valósabbá tehető egy fejhallgató színpadábrázolása. Nekem ezzel mindig az volt a bajom, hogy kevésbé dinamikusnak hallatszik a hang. Eddig arra gondoltam, hogy vagy valami pszichológiai dolog ez az emberben, vagy azért, mert rossz a megvalósítás. De nem. Azt hiszem most, hogy kicsit jobban belegondoltam, ez törvényszerűen van így. A crossfeed szélsőséges esete, mikor sztereóból monót csinálunk. Az is kisebb dinamikájú hangnak hallatszik akár fejhallgatón, akár hangdobozon hallgatva. Sztereóból monó az a két csatorna összege (tehát mindkét csatornából ez lesz).
Két függvény összegére:
min(f+g) >= min(f)+min(g), illetve max(f+g) <= max(f)+max(g). Egyenlőség akkor van, ha a minimumot/maximumot azonos helyen felveszi a két függvény.
Ebből már látszik, hogy a dinamikatartomány is kisebb egyenlő monóra alakítás esetén, de mivel gyakorlatilag jó eséllyel nem azonos helyekre esnek a szélsőértékek, így ténylegesen kisebb is lesz.
Crossfeed egy kicsit bonyolultabb, nem ismerem a valós matematikai hátterét, csak sejtem, hogy a bal csatornából lesz L+k*R, a jobb csatornából R+k*L (k=0 a CF nélküli állapot, k=1 a monó, k tehát egy 0 és 1 közé eső szám), sejtésem szerint ott is ugyanez a mögöttes matematikai ok, de ezt már nem kívánom leírni.

[ Szerkesztve ]