Ó, nagyon is sok. A fekvőt a végtelenségig lehet nehezíteni. Elveszel egy alátámasztási pontot: egykezes, egylábas, egykezes-egylábas, de ha nagyon hc vagy, akkor mellső mérlegtámaszból karhajlítás. Ugyanígy nehezíthető súlypont áthelyezéssel: lábadat felteszed egy székre, nyomod kézállásból (ez már inkább váll gyakorlat, de az egész felsőtest dolgozik nyilván). Illetve erőkar hosszának változtatásával: jó példa a LaLanne fekvő. Na most ezeket tetszőlegesen kombinálhatod. Persze természetesen külső ellenállást is magadra vehetsz (gumikötél, tárcsa, barátnő). Gyakorlatilag a végtelenségig lehet nehezíteni ezeket a gyakorlatokat, nagyon keményen megdolgoztatja az embert. Persze az idegrendszer máshogy adaptálódik, fekvenyomóbajnok aligha lesz egy szertornászból, de ez fordítva is igaz. Azonban ez egy jó megjelenéshez elég lehet, az átlag hobbigyúrós nem rendelkezik olyan izomzattal, amit saját testsúlyos edzéssel nem lehet elérni, ez itt a topikban is átjön.

Nekem az a leginkább szimpatikus ha vegyesen csinálja az ember, ezáltal a saját testét is jól mozgathatja, meg relatíve nagy súlyokkal is tud dolgozni.

[ Szerkesztve ]