No, két hét (kényszer)pihenő után múlt hétfőn kimentem egy tempósabbat futni. Többször is éreztem a térdem, de azért becsülettel bírta hazáig, a lépcsőn azonban már nem akaródzott neki felfelé menni. A hétfő éjszakámat senkinek sem kívánom, a kedd is borzasztóan sz.r volt.

Ma reggel a reumatológián kezdtem, ahol megnyugtattak, miszerint a porckorongok kopnak és amúgy az egyik csigolyám sem százas (négy éve volt egy igen csúnya, bár jó eséllyel elég látványos bringás repülésem, szóval nem túl meglepő). Gyógytorna, további pihenő.

Viszont még hétvégén jobban utánaolvastam a térdes szívásoknak és inkább gyanítom, hogy beálltam az ITB-sek közé. Sokkal inkább emlékeztetnek a mozdulatok, a tünetek és a szemem előtt megjelenő csillagok rá. Úgyhogy ha tudok, eljárok a gyógytornára is, mellette viszont a reggeli párperces torna mellé odateszek pár erre irányuló gyakorlatot is (hála a TeCsőnek).

Aztán meglátjuk a hogyantovábbot. Van egy teóriám, mi vezetett ide, unalmas perceimben majd bepötyögöm, tanulságos és hátha másnak jól jöhet.
Az viszont biztos, hogy sokkal több figyelmet kell szentelnem a futótechnikámra, mert önmagában az kevés, hogy immáron a bemelegítésre és a nyújtásra odafigyelek...

Még egy-két nap pihegés és meglátjuk, mit bír a futómű.

[ Szerkesztve ]