Nem véletlenül azt mondtam, az az egyetlen, ami hosszú távon bírja. A kímélős, méregdrága, vízálló, ergonomikus, és extraerős tapaszokat úgyis mind elhagyod útközben. Mondjuk ez meg rossz lesz, amikor leszeded. Én néha egészen elfelejtem, hogy letagasztottam, futás után zuhanyzás után, törölközésnél szoktam megtalálni, és még mindig atomstabil. Értsd: fáj, ahogy letépem. Pedig én nagyon mérsékelten vagyok csak szőrös.

Tomcica: Régebben hetente vágtam a lábamon körmöt, csodaszép, nagy, félkör alakú karéjokat szabdaltam mindig le róla. Az utóbbi másfél évben kb havonta esek csak neki, de úgy kell vadászni, hogy valamit lecsíphessek a végéből. Viszont a bal nagylábujjam körme alatt van egy másfél centis átmérőjű bevérzés, amit fogalmam sincs, hogy szereztem. Mindegy, is lassan lenő. Jelenlegi tempóban pár év alatt... A bőrkeményedéseket a lábujjak alkán, és a sarkamon rendszeresen reszelem, a hólyagokat kibököm, az nem vészes, a tyúkszemeket/szemölcsöket viszont nagyon utálom, nem győzöm őket tapaszozni.

Nike pólókkal nekem is jó tapasztalatom van amúgy, de pl atlétából egy zöldet és egy feketét vettem, a fejete tök kényelmes, a zöld véresre dörzsöl. Ránézésre, anyagra egyformának tűnnek. És nem csak arról van szó, hogy a világoson jobban látszik a vérfolt, az csak hab a tortán. De amúgy tök vegyes a felhozatal a versenyeken kapott pólókkal is, pedig többségük márkás (craft, erima, asics, meg mittudomén, van még pár). Némelyik már pár km után dörzsöl, másik még félmaraton után is kényelmes. Tényleg ki kell tapasztalni.

p

[ Szerkesztve ]

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.