Köszönöm a gratulációkat mindenkinek, írok akkor egy rövid beszámolót:

A kis 5l decathlonos hátizsákomat vittem magammal, volt benne kb. 1l víz, pár csoki, egy-egy energiaszelet, zselé és protein, gumicukor, minimál eü csomag; leukoplaszt, törlőkendő, Mg, só, advil, széntabletta, lámpa, pót elem, fülhallgató, meg egy nagyon vékony széldzseki, elalvás ellen beraktam később egy energiaitalt is.

Az első rész 55Km volt 2160 szinttel, a tömegrajtnál próbáltam elől maradni, voltak akik nagyon megindultak, akiket ismerek és profinak tartok ők annyira nem, két ilyen srác mögé álltam be, mondtam is nekik, hogy most jól kifigyelem, hogy csinálják aztán csak le kell utánozzam őket
Úgy 10-15 Kilométerenként volt frissítőpont, mindenhol volt víz, szörp, valami rágcsa, a legtöbb helyen ezeken felül kóla, vajas vagy májkrémes kenyér, paradicsom, oliva, kóla, pár helyen még sör meg izó is. Mivel már jó ideje esik minden nap saras volt a terep alapból és úgy 20Km környékén lehettem amikor elkezdett szakadni az eső, ez ki is tartott három órán keresztül, rommá áztam. 55Km után elértem a depó pontot, a későbbiekben, leszámítva a célt, ide kanyarodtunk mindig vissza, háromszor érintettük. Itt volt mindig meleg étel, ahogy fogyott el mindig főztek valami újat, ettem krumplilevest, paprikáskrumplit, babgulyást, mákostésztát, mindegyik tudományosan kiszámított futósoknak Ahogy a depóhoz értem egyből átöltöztem, aztán papucsban elmentem enni valamit, indulás előtt vastagon bekentem a lábam sudocrem-al, úgy átlagban fél órákat tökörészhettem el itt alkalmankén. Volt aki egy zokni csere után azonnal tovább indult meg olyan is aki lefeküdt aludni egyet.

A második rész csak 47Km viszont a terepviszonyok sokkal keményebbek mint az előzőn, itt van Magyarország legmeredekebb turistaútja, némely részeken négykézláb kell felfelé mászni, lefelé menet meg egyik fától futottam a másikig, hogy tudjak miben kapaszkodni. Az eső igaz már nem esett viszont az aljnövényzet még csurom vizes volt, pillanatok alatt újra elázott a zoknim. Aztán mintha elkezdett volna csúszkálni a betét a cipőmben előregyűrődött az ujjaimhoz, amikor levettem és megvizsgáltam kiderült, hogy nagyjából elmállott a betét eleje, ezért ki is vettem, sikerült úgy meghúzni a fűzőt, hogy ne klattyogjon ki a lábam. A résztáv felénél utolért egy fiú meg egy lány akik rövidebb távon voltak, nagyon jó tempót mentek, be is húzattam velük majdnem egészen a depó pontig. Közben kiderült, hogy a mezőny elejéről jó páran kiszálltak, egy srác van elől akit csak a rajtban láttam, és négyen voltunk a depó ponton én indultam el másodiknak. Indulás előtt az altrát a szétmállott betéttel lecseréltem a tartalék hoka cipőmre, így a következő körre szárazon indultam el még sötétben.

A következő 53Km nagyobb részt a Felvidéken vezetett eleinte aszfalton, aztán egy búzamező szélén kellett végigmenni és onnantól ismét csurom vizes cipőben folytattam. 30Km környékén kezdődik itt a nagyon rossz rész, hosszú végtelennek tűnő emelkedős földút, sárfolyam, elkezdtem bealudni, az energiaital valamit segített. Ahogy felértem volt egy frissítés, utolért egy srác vele együtt átmentünk hét vízmosáson, háttal négykézláb ereszkedtem mindenbe kapaszkodva amit csak elértem, rögtön utána jön a Hársas hegy, ami inkább magas mint hosszú aztán a Köves hegy aminek benne van a nevében, hogy milyen képződmény, itt meg is lépett a kolléga többet nem is láttam. Mondjuk azon lepődtem meg, hogy idáig előtte voltam.

Az utolsó rész első 20Km-én sokkal jobb lett az időjárás mint előtte, a szép nyári délutánon felszáradt a fű, szép lassan kocogtam az egyeneseket, úgy különösebben semmim sem fájt, a Hutáknak nagyon szép hangulatuk van, gyönyörködtem a tájban. Aztán ahogy beértem az erdőbe persze jött a szívatás megint, ismét sárfolyam később szántóföldek ragadós iszappal. Már 200Km után a cél előtt van még egy hegy amin át kell kelni, épp felfelé botorkáltam amikor megláttam, hogy valaki világít mögöttem, abban a pillanatban elfeledtem minden fáradságot és elkezdtem sprintelni felfelé, majd a hegyről le is egészen be a célba. Gyorsan találtam egy embert aki leolvasta a QR kódomat és így lettem a negyedik beérkező. Szinte azonnal beért utánam Laci, kiderült, hogy a barátnője leadta neki a drótot, hogy az utolsó pontnál csak pár perccel vagyok előtte és ha megnyomja akkor lehagyhat.
Mindenki gratulált mindenkinek, leültem egy asztalhoz és úgy éreztem magam mint még soha, hogy nem csak valamim fáj, hanem az egész testem úgy mindenhol. Úgy egy nap után már csak a talpam fáj kicsit, meg a bokám van megbuckósodva de úgy néz ki nem sérültem le hála Istennek.