A fokozatosságnak is van értelme olyan vérmérsékletű embernek aki a határait keresi, bevállal extrémebb dolgokat is.
A supermotóimon sem erőltettem soha a kerekezést, mivel túl drágának tartottam őket ahhoz hogy véletlenül is eldobjam.
Terepen próbálkoztam de igazából ott sem az volt az elsődleges szempont, néha kellett csak amikor egy kidőlt fát akartál átlépni így inkább hanyagoltam.
Amikor közúton használtam akkor inkább a gyors kanyartempók voltak azok amikre kihegyeztem magam.
Körforgalomba szoktam gyakorolni, állva a motoron meddig tudom letenni és hasonló szituációk.
Aztán terepen a 8-ast gyakoroltuk hegyoldalba, ott lehet csak jól megtanulni hogyan lehet egy kanyarba gyorsan belemenni, íven tartani és kijönni belőle.
Az ilyen produkciókhoz pedig tényleg nem árt a fokozatosság, ha én is egy FS650.el kezdem többet töltöttem volna a földön mint a motoron.
Ez közútra is érvényes, előbb jobb megtanulni egy könnyen kezelhető motorral mint egyből egy szörnyeteget választani, az nehezen bocsájtja meg a hibát, elég csak egyszer hibázni.

Ha meghalsz te nem tudod hogy halott vagy, csak a többieknek nehéz. Ugyanez a helyzet akkor is ha hülye vagy. ;-)