További gondolatok a mostani, és a régi edzőtermek hangulatáról....

Régen az edzőterem a testedzés szentélyének számított, ahová egyértelműen az edzés miatt jártak.
Minden más, ami erről elvonta a figyelmet, az idegesítőnek, sőt irritálónak számított.
A súlyzós edzéseket a csepeli súlyemelő csarnokban kezdtem, ahol magyar bajnokok, EB, VB döntősök is edzettek.
Akkoriban mint birkózó átjártunk erősíteni, így kezdődött a kapcsolatom a súlyzós edzéssel.
Mikor a súlyemelők határterhelés közelébe értek, csendet kértek a teremben, sőt a gyakorlat közben a látótérben még mozogni sem volt szabad.
Molnár Miklós barátom, aki többszörös világbajnok erőemelő volt, azt mondta nekem: mikor edzel, csak te, és a súly számít.
Aki közétek áll, az ellenség, ki kell zárni, ne vonja el a figyelmed.
Ez volt a régi trend, ezt tanultam én.
És mi van most?
Bejön a vendég a terembe, első kérdés, mi a wifi kód?
Miért nem hangosabb a zene, miért ez a zene szól?
A telefon edzés közben folyamatosan a kézben, üzenetek, posztok, fényképek készülnek, természetesen edzés közben.
Nagy harcok, háborúk dokumentálva, főleg olyanok részéről, akik nem hogy lovagnak, de még apródoknak is igen gyengék.
De elképzelésük szerint jó úton haladnak a felé, hogy nagy harcosokká váljanak.
Tulajdonképp nem is ez a lényeg, hanem a megélhetés.
A sok dokumentáció, és a harsány viselkedés csak a figyelem felkeltés eszköze, a fegyver nem a súlyzó, hanem a telefon.
Legtöbbje nem elkötelezett a sport iránt, versenyezni sem akarnak, csak csalhatatlan tanácsokat adni, és jól megélni.
Fura világ lett ez, lassan az edzőtermekben több az edző, mint a vendég.
Még furább, hogy általam teljesen alkalmatlannak vélt emberek is képesek ebből egész jól megélni, nagyon gyenge szakmai háttérrel,az emberi hiszékenység határtalan.

Csak a Weider ad neked erőt és mindent lebíró akaratot!