Íme a beszámoló a hét végi futásomról, fogadjátok sok szeretettel.
Előre bocsátom, hogy nem tudom leírni azt a csodálatos érzést amit
a futás és az út során éreztem.
A történet azzal kezdődött, hogy jelezte a helyi triatlon klub, indulhatnék
Feltrében a minden évben megrendezésre kerülő futóversenyen.
Természetesen azonnal igent mondtam. Költségeink nagy részét az
önkormányzat állta. Három társammal be is neveztünk a versenyre.
Potom 17 Euro lett volna a nevezés, de végül ezt is a vendéglátóink fizették.
Az egész hetet megterveztem, és megpróbáltam rápihenni egy kicsit.
Ez időszerű is volt, mert kb egy hónapja egy hosszú futás alkalmával
összeszedtem egy kis lágyék húzódást. Nem volt vészes, csak az erősebb
edzések után éreztem apró fájdalmat. Így jól jött az extra pihenő.
A 10x400 helyett 6x400 kedden, csütörtökön egy óra könnyű bringa,
és pénteken kipihenve vágtunk neki a 860 km -es útnak.
Késő délután érkeztünk 1-2 helyen torlódás volt az autópályán.
Csomagok ki, és már mentünk is megnézni az esti Urban Trailt.
A zenés vacsora közben, kivetítőn nézhettük a versenyt.
Másnap, a verseny napját kirándulással kezdtük. 2 órakor ebéd,
utána sörgyár látogatás, kóstolóval. Nem unatkoztunk egy percet sem.
Kezdtem aggódni, hogy nem tudunk pihenni a verseny előtt.
Szerencsére az 17 órára tervezett bevonulás elmaradt, így a megmarad
50 percet a szálláson pihenéssel tölthettük. Ekkor már erősen izgultam,
nem volt miért, de a pihenés elején vagy 130 volt a pulzusom.
Ez a fajta izgalmi állapot a bemelegítés során is elkísért.
Nem értettem mitől 150-160 a pulzus pedig csak kettőt léptem.
Valószínűleg meleg is lehetett, de a klubtól kapott egyen "thermo" póló
miatt álló helyzetben folyt rólam a víz. Ekkor megfogadtam hogy otthon
beruházok egy jó minőségű, könnyű atlétára. (mivel mindenki ebben volt
bennünket kivéve ) Eddig a legjobb időm 10K-n 47 perc volt. De mivel
mostanában edzésen 20 ütéssel alacsonyabb pulzuson tudtam hasonlót
futni úgy döntöttem, hogy a dombok ellenére megcélzom a 4:30-as kiliket.
Rajt után az összes csapattársam lehagyott, az órámra pillantva ezt láttam 3:34.
Ez még a rajt utáni lejtő ellenére is sok lesz, így visszább vettem a tempót.
A pulzus úgy is az egekben, majd lesz valami. Másfél km után meg is lett az
egyik csapattársam, ő nem is igazi futó, így erre azért számítottam. Az emelkedőkön
próbáltam "pihenni", a lejtőket megfutni. Jónak tűnt a taktika, 4km-nél lepacsiztam
a következő csapattársammal. Vártam már a felét és éreztem hogy a konstans 180-as
pulzus ellenére van még bennem tartalék, bírni fogom. 5-6km között nyugodtam le,
minden frissítőnél lassítottam és próbáltam hűteni magam. A "thermo" póló megszívta
magát vízzel és úgy éreztem jó szolgálatot tesz. A 7. kilinél egész hosszú sík rész várt rám,
nosza kezdjük meg a hosszú hajrát. Ez annyit jelentett, hogy tudtuk tartani az eddigi tempót.
Az előzgetésektől viszont úgy éreztem, szárnyalok. Ekkor már nem volt őszinte a mosolyom,
de kb 9-nél megláttam az utolsó csapattársam is. 400-500 méter után meg is lett a boly amiben
futott. Gondoltam mellé megyek az emelkedőn és együtt futunk be a célba.
Ekkor hallottam meg az élő közvetítés kommentátorát. A lábaim új éltre keltek, a sokszor 400-ak,
a hulla lábra futott repülők most azonnal értelmet nyertek. Mindenki áll csak én futok, a pulzus és a sebesség soha nem látott
magasságokban. Boldogan futok át a képzeletbeli célszalagon, idő 43:57. Új PB lenne ha futok még 100métert.
Sebaj, most már biztos vagyok benne, hogy lesz ez még sokkal jobb is.