Tudatos edzésterv nélkül úgy csináltam, ahogy kolosanyi írta, majd' 2 éven keresztül csak heti 1-2 alkalommal léptem ki kicsit az aerob zónából, nagyrészt gyalogoltam és kocogtam (az egyébként egyre alacsonyabbra kerülő) pulzuszónában akár 10-11 órákat is megállás nélkül hétvégenként.

Jó példa a 2013 áprilisi gyaloglás, ahol 30 nap alatt közel 100 órát és 666 kilit gyalogoltam (6.7km/h, napi 3,3 óra átlag) egy Endomondo-s challenge miatt, de pont az ilyenek alapozták meg azt, hogy ha egy reggel úgy kelek, hogy futok egy maratont, akkor bepakolok némi kaját és futok. Ekkor ragasztották rám az aerob szörny, meg terminátor jelzőket, mert valóban úgy éreztem, hogy semmi nem állhat az utamba, bármit megcsinálok.

Viszont tényleg eljutottam oda, ahol már minőségibb munka nélkül nem lehetett fejlődni, ezért jött év elejétől a gyorsítás (bringán és lábon is), rengeteg anaerob zónás edzéssel és ennek eredményeképpen a januári 1:36-os félmaratonról szezon végére 1:26 környékére gyorsultam, 10 kilométeres terepfutó versenyt nyertem. A pulzus pedig lejött az égből, 20-30 ütéssel lejjebb van az aerob/anaerob határa, a nyugalmi pedig 60 környékéről jött le 37-38 (!)-ra.

Ehhez azonban türelem, kitartás kell, mert monoton, unalmas és menni kell esőben, fagyban, kihagyás nélkül. De megéri, az érzés, hogy egy versenyen dobogóra állhatsz 38 évesen, 90 kilósan a fiatalabbak között, számomra páratlan dolog.

[ Szerkesztve ]

Live fast - On high - Repentless - Let it ride