UHH Az igen.

Az egyik kollégám kb. hatvan kilót fogyott másfél év alatt - igaz Ő is fiatal (~30 év) és magas, de valahol meg épp azért sokkoló, hogy tudja valaki annyira elengedni magát, hogy ~150 kiló legyen (releváns betegség nélkül)...

Sokaknál betegség játszik közre a túlsúlyban, én épp ezért soha nem (sem) ítélkeztem, de azért a környezetemben jó néhányan akadtak, akik azért híztak el jelentősen, mert "ha volt 500 forintja" ebédre, inkább vette belőle négy zsemlét és fél kiló párizsit. De sajnos általánosságban nagyon sokan táplálkoznak még mindig rosszul Magyarországon, a mennyiség fontosabb, mint a minőség (hús pedig legyen minden nap az asztalon).

Szerencsére a környezetemben egyre többen döbbennek rá arra, hogy a táplálkozás, a mozgás és az életminőség között igenis van összefüggés és egy picit simogatja is a májam, hogy jó néhány sikersztorinak a részese vagy az indikátora voltam Szóval nem reménytelen ám a helyzet, csak túlságosan lentről indulunk.

És hogy visszakanyarodjak az alaptémához, én például nem vagyok kütyümániás, de nekem pl. kulcsfontosságú volt a pulzusméréses futás (azóta is hálás vagyok az itt kapott temérdek tanácsért), mikor le kellett tennem a bringát, nem voltam túl motivált, hogy elkezdjek futni, viszont imádom a számokat, a statisztikákat és jó motivációs eszköznek bizonyult, sikerült átlendíteni a holtponton és elég felemelő volt látni, ahogy apránként, lassan de biztosan fejlődök.
Most pedig eljutottam oda, hogy nem szakad meg a szívem, hogy majdnem negyed órával lassabb öt kilit kocogtam össze tegnap, mint a PB-m. Viszont és ellenben végre van olyan fülhallgatóm, ami nem esik ki a fülemből futás közben és évek óta nem élveztem annyira a kocogást, mint tegnap!