Egy ragyogó hétvégi zempléni kerékpártúra végállomása ma Tokaj volt. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Tokaji Kávépörkölő Manufaktúrában iszok egy jó kávét. A barista srác éppen el volt foglalva, így nem tudtam kikérdezni, pedig ősszel, amikor először jártam ott jót beszélgettünk a kávékról és akkor egy nagyon jó brazilt ittam. Most egy hölgy fogadott. Kérdezem milyen kávéból lehet most kérni. Mondja, van a Ház kávéja és Costa Rica.
Na akkor a Costából kérek én egy doppiot. Foglaljunk helyet, majd kihozza. A teraszon telepedem. Kis idő múltán megjött a rendelés. Cukrot kaptam, vizet nem. Gondoltam nekem kellett volna kérnem, de nem. A szomszéd asztalhoz a szimpla kávét vízzel vitte ki a felszolgáló hölgy. Na gyorsan egy fotó.
Már a látvány gyanús volt. Igaz nem lett tökéletes a kép, de az jól látszik, hogy a crema egyik fele sokkal világosabb mint a másik. A csésze közepén elvált a szín, mintha kettőből öntötték volna össze.Ezután már óvatos lettem. A hőfok alapján sem tűnt friss csapolásnak. Na az ízét nem is elemzem. Egy vizes, testetlen lötty, olyan hosszú kávés forma volt. Bementem a barista sráchoz és kérdezem, mennyi ennek a doppiónak a mennyisége? Azt mondja, egy szimpla 30 milliliter, akkor ez 60 ml. 18 gramm kávéból kérdezem. Nem 14 grammból volt a válasz. Hát, ennyi volt. Ott is hagytam őket.

[ Szerkesztve ]