(A 30 ezres olajcseréhez, pár sorral lejjebb...)

OK, tiszta sor. Tényleg soknak tűnik az a 30 ezer az évtizedekig 5-10-15 ezerhez szokott szemeinknek, ettől függetlenül a 2.0 PDTDI-s, 140 lovas Passatom (ráadásul BKP-s ) a 30 ezres olajcserékkel úgy ketyeg 390e km-es korában, hogy legszívesebben ráfeküdnék a motortakaró burkolatra, összekucorodnék rajta és a hüvelykujjamat szopogatva átaludnám a hétvégét.

(Turbó, DSG szintén eredeti és hibátlan.)

Az mondjuk igaz, hogy a futásteljesítmény min. 80%-a lakott területen kívül ment bele, meg az is igaz, hogy 90-nél gyorsabban csak akkor nyomtam, ha muszáj volt, meg az is igaz, hogy végig vezetett szervizkönyves, meg az isigaz, hogy állófűtéses volt az autó és szeptembertől májusig csak azzal indultam el (azaz dermedt olajos indítása nem nagyon volt), ettől függetlenül szerintem nem a 15 vs. 30 ezres olajcserék közti különbség fogja eldönteni, hogy betegágy lesz-e az autó vagy sem, hanem az általános bánásmód és a szakszerű karbantartás. (Hacsak nem 1 millió km-es bontatlan motoros rekorddöntögetésekre gyúrunk...)

“Míg az ENIAC számológép 19 ezer vákuumcsővel van felszerelve és 30 tonnás, a jövőben a kompjútereknek talán ezer cső is elég lesz, és az is lehet, hogy nem lesznek nehezebbek másfél tonnánál.” (Popular Mechanics magazin, 1949.)