Ennél azért bonyolultabb a helyzet.
Svájcban nagyon szigorúan veszik a törvény adta lehetőségeket. Egyes gyártók évszázadokig (!) ragaszkodtak bizonyos megoldásokhoz, amiket e többiek kénytelen kelletlen, de betartottak. Ha egy technikai megoldás jellemzően kötődött egy céghez, az üzleti előnyt kovácsolt belőle, és joggal, mert egy-egy elmés szabadalom sok-sok pénzébe került a megalkotónak.

Sokáig senki nem mert hozzányúlni az IWC Pellaton felhúzásához - de a Seiko ellopta.
Az Oyster tokokat is csak módjával kezdték másolni, mert szabadalom védte. A többi svájci gyár hasonló modelljeinél pl. még mindig nem alkalmazzák a Rolex sűrű fogazású hátlapját, Helyette a szokásos hatágú süllyesztéssel oldják meg.
Számtalan példát lehetne sorolni. A rizsszeműek szokásukhoz (és kulturájukhoz) híven belerondítottak ebbe a rendbe. Másoltak és másolnak mindent, gondolkodás nélkül. Tulajdonképpen egy patkány lelke lakozik bennük: esznek mindent, ami ehető...

Pár éve az Apple ellopta a svájci vasút óráját. Már-mér elégedetten dőltek hátra, látván a jól sikerült, letisztult dizájnt, és a markukban érezhették a profitot, amikor egy ködös reggelen két szerény külsejű svájci ügyvéd kopogtatott a new york-i irodájukban, és csöndesen javasolták, hogy talán fizessenek jogdíjat. Az amerókaiakat először kiverte a víz, mentőt kellett hívni a gőgös almásokhoz Í(akik hasonló okok miatt a Samsungot szívatták), és rövid, erőtlen alkudozás után az lett a vége, hogy tetemes jogdíj fejében használhatták csak a formatervet...

"Spongyabob a víz alatt is tud grillezni."