VÉGEREDMÉNY - Időtállóság
Elérkeztünk maratoni tesztsorozatunk végéhez, lássuk tehát az adatokból leszűrhető tanulságokat, vagyis a kártyapárok időtállósági grafikonját! Az itt feltüntetett értékek az adott évben elért pontszámon alapulnak, melyeket az évértékelő oldalakon láthattok. A könnyű áttekinthetőség kedvéért mindig az NVIDIA kártya eredményét vettem 100%-nak, és hozzá hasonlítjuk a Radeonok teljesítményét %-ban.
Curie vs R400
A cikkben szereplő legkisebb páros esetén az időtállóságot elsősorban a 6800 GS magasabb technikai fejlettsége határozza meg, hiszen az SM3.0 támogatás sokat segített neki a modernebb játékok futtatása során. Látható, hogy pályafutásuk első 4 évében ennek még nem igazán volt nagy jelentősége, hiszen fej-fej mellett halad a két versenyző, de később egyre több olyan játék akadt, ami az ATI kártyájával nem volt hajlandó elindulni, míg a GeForce-on ha alacsony beállítások mellett is, de játszhatóan futott. Kiegészítő szempontként érdemes még megjegyezni a Radeonok driverének borzasztó minőségét ebből az időszakból, hiszen kétség sem férhet hozzá, hogy az X850 Pro jóval erőteljesebb kártya a 6800 GS-nél, ha csak a nyers teljesítményét nézzük, mégis mindössze az első 2 évben volt képes a GeForce előtt végezni, és akkor is csak minimális előny mellett.
Curie vs Ultra-Threaded SE
Az utolsó DX9-es generációban mintha csak az előző grafikon fordítottját látnánk. Az első két évben az X1900 XT szorosan követi ugyan a 7900 GTX-et, ám megelőzni nem tudja. Tehát aki csak megjelenéskori teszteket olvasott a két típusról, az abban a hitben élhet, hogy az ATI egy kompetitív, ám nem túl erőteljes GPU-t alkotott. A későbbi éveket tekintve viszont nem is tévedhetne ennél nagyobbat! Ugyanis ahogy egyre shaderintenzívebb játékok jelentek meg, úgy nőtt évről évre a Radeon egyedi felépítésű, több Pixel Shader egységet alkalmazó GPU-jának az előnye a GeForce hagyományos, pipeline-alapú megoldásához képest. Az anomáliának tekinthető 2012-es évet leszámítva masszív erőfölényben volt az X1900 XT a 7900 GTX-hez képest (és akkor még létezett egy ennél is erősebb, X1950 XTX névre hallgató modell is az ATI kínálatában!).
Tesla vs Terascale (1-2. iteráció)
Ez a két típus bevallottan nem volt egymás piaci ellenfele a megjelenésükkor, hiszen a HD 3870-et a 9600 GT ellenfelének szánta az AMD. Igaz ugyanakkor az is, hogy ennél erősebb 1 GPU-s kártyát nem kínáltak, így valamilyen szinten mégiscsak fair az összevetés. Látható, hogy megjelenésekor a GeForce teljesítményének nagyjából 60%-ára volt képes, de évről évre lopja kicsit a távolságot, és a számára nem túl szerencsés 2013-as év után (melyben drivertámogatását elvesztette) egészen megtáltosodik, már 80-90% környékéte közelít, sőt némelyik évben győznie is sikerül. Az utolsó 3-4 év eredményeiből persze nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ott már mindkét kártya erősen szenvedett az olyan játékokban is, amiket még el tudtak indítani, de a tendencia akkor is jól kivehető: a DX10-es Terascale architektúra az évek előrehaladtával csökkenteni tudta a lemaradását.
Tesla vs Terascale (3. iteráció)
Nem meglepő, hogy az azonos architektúrára épülő, ám gyorsabb kártyák esetén hasonló tendencia figyelhető meg, mint amit az előző páros esetén láthattunk, azzal a különbséggel, hogy a HD 4890 már a kezdetektől fogva sokkal közelebb tud kerülni a GTX 285 eredményeihez. Érdekes módon számára nem csak 2013, hanem az azt megelőző 2 év is gyengébben sikerült kissé, de utána ő is magára talált, az utolsó 3 évben pedig győznie is sikerült. Persze a grafikon végét ezúttal is érdemes némi fenntartással kezelni.
Fermi vs Terascale 2
A DX11-es korszakban is a VLIW-felépítésű Terascale architektúrát alkalmazta az AMD, mely erősen támaszkodik a drivertámogatásra a megfelelő teljesítmény eléréséhez. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a DX11-es típusok sokkal érzékenyebbek erre, mint a régebbi DX10-esek. Jól látható, hogy a tesztben szereplő két kártya az első években nagyon hasonlóan szerepelt, és felváltva hol az egyik, hol a másik versenyző szerezte meg a győzelmet. 2015-től kezdődően viszont, amikor az AMD befejezte a Terascale kártyák drivertámogatását, meredek zuhanásba kezd a Radeon teljesítménye, és az anomáliának tekinthető 2020-as év kivételével minden évben jócskán nő a lemaradása a GeForce-szal szemben.
Fermi vs Terascale 3
Az erősebbik Fermi-Terascale párosnál is hasonló következtetést vonhatunk le, mint az előző duó esetében, azzal a különbséggel, hogy a HD 6970 sohasem volt érdemi ellenfele a GTX 580-nak, és győznie egyik évben sem sikerült. 2015-ig azonban viszonylag jól állta a sarat, a GeForce eredményének 80-90%-át teljesítve, ám a drivertámogatás megszűnésének hatására ő is meredek zuhanásba kezdett, és nála még a kisebbik testvére számára sikeresnek mondható 2020-as év sem hozott érdemi javulást.
Kepler vs GCN1
Az első két DX11-es Radeon-generáció nem szerepelt túl fényesen időtállóság tekintetében, de a GCN alapú modellekkel fordult a helyzet! Magabiztos fölényének tudatában az NVIDIA kissé elkényelmesedett, és az első Kepler alapú csúcsmodelljük nem igazán volt méltó ellenfele a HD 7970-nek. Mint látható, egyetlen évben sem sikerült győznie (a legközelebb 2013-ban került hozzá), ám a kevesebb és lassabb fedélzeti tár, majd később a gyengébb DX12-kompatibilitás is jócskán hátráltatta, így az utolsó években már megalázó vereséget szenvedett a Radeontól.
Kepler vs GCN2
A Kepler alapú nagy Titan, és az R9 290X kifejezetten kiegyenlített küzdelmet folytatott, egészen addig, amíg a DirectX 12 el nem kezdett terjedni. Ez az a front ugyanis, ahol az AMD kártyája hatalmasat újított, hiszen a feature level 12_0 támogatás segítségével még manapság is használható teljesítményt nyújt, míg az NVIDIA Kepler architektúráján az újabb játékok már elindulni sem hajlandóak. A Radeon tehát hatalmas leckéztetést mutat be időtállóság tekintetében - kár, hogy a típus képviselői mind a bányában végezték mára.
Maxwell vs GCN3
A cikk legkiegyenlítettebb küzdelmét vívta a GTX 980 és a Fury Nano. Az AMD versenyzője csak az utolsó két évben szenvedett komolyabb vereséget, amikor friss driver már nem érkezett hozzá. A dolognak egyetlen szépséghibája van: a Fury-t nem a GTX 980, hanem a GTX 980 Ti ellen árazta be az AMD, így ár/teljesítmény arány tekintetében soha nem minősült jó választásnak az első HBM memóriás különlegesség.
Pascal vs GCN4
Elérkeztünk a Pascal architektúrához, amire az AMD-nek sokáig nem volt ellenszere. A GTX 1070 és az RX 590 nem igazi ellenfelei egymásnak, hiszen a Radeon nagyjából a GeForce teljesítményének 80%-ára képes, és ezt az eredményt tartósan, évről évre meg tudta ismételni, vagyis időtállóság tekintetében hasonlóan vizsgáztak. Azért a jövőt tekintve némi aggodalomra adhat okot az utolsó év gyenge teljesítménye, valamint az a tény, hogy a Polaris kártyák drivertámogatása 2023 végén megszűnt, így a későbbiekben egyre több problémára számíthatnak a tulajdonosai.
Pascal vs GCN5
Időtállóság tekintetében nagyon hasonló képet mutat az ötödik GCN verzió is, vagyis ő sem képes érdemben megszorongatni a Pascal alapú ellenfelét, valamint az utolsó évben itt is lassulást tapasztalunk a véget ért drivertámogatás miatt. A 10-es GeForce generációra még hosszú ideig úgy fogunk emlékezni, mint az NVIDIA történetének legsikeresebb és legnépszerűbb fejlesztésére.
Turing vs RDNA1
Ismét egy olyan párost láthatunk, mely papíron nem ellenfele egymásnak, hiszen az RX 5700 XT nagyjából az RTX 2080 teljesítményének 80%-ára képes. Néha le tud dolgozni egy kis hátrányt, ami dicséretes ugyan, de a hosszú távú időtállóságának meghatározásához még nem áll rendelkezésre elég adat. Ami mindenképp aggodalomra adhat okot a jövőt tekintve az első generációs RDNA alapú kártyák tulajdonosai számára, az a Raytracing támogatásának hiánya, amivel az NVIDIA Turing architektúrája rendelkezik. Persze mondhatjuk, hogy a 20-as GeForce széria teljesítménye is elvérzik sugárkövetés alkalmazása esetén, de ha a jövőben megjelenik olyan játék, ami már el sem fog indulni ennek a funkciónak a hiányában, akkor mégiscsak az lesz a helyzet, hogy a 2080-as tulajok játszhatnak vele, míg az 5700 XT tulajok nem.
Ampere vs RDNA2
A cikk legerősebb kártyái közötti különbség nagyon hasonlóan alakult abban a 4 évben, melyben szerepeltek. Érdekes módon a Radeon egy minimálisan közeledni tudott a GeForce-hoz annak ellenére is, hogy egyre több Raytracing támogatású játék jelent meg, ami nem az erőssége a 6950 XT-nek. Ennek ellenére mindkét kártya a mai napig bőségesen elegendő teljesítményt nyújt a legújabb játékokhoz is, idtállóságuk tekintetében pedig majd csak hosszú évek múlva mondhatnánk ítéletet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
