Turing vs RDNA1
Az NVIDIA-ra nem jellemző, hogy innovatív fejlesztésekre költenek, inkább a biztos teljesítményelőnyt szokták választani az AMD-vel szemben. A 2018-ban bemutatkozó 20-as GeForce szériában azonban úgy érezhették, hogy akkora előnyre tett szert a konkurenciával szemben a Pascal alapú előző generációs kártyákkal, hogy eljött az ideje valami igazán korszakalkotót bevezetni a piacra. Ez az újítás a Raytracing alapú renderelés támogatása volt. Ehhez extra feldolgozóegységeket kellett a GPU-ba építeni, melyeket Tensor és RT magokra kereszteltek, és jócskán megnövelték a szilíciumigényt, azaz drágán előállítható, nagy magfelületű GPU-k születtek. Ezeknél a típusoknál dobták is a másfél évtizede használt GTX elnevezést, és RTX-re módosították azt, utalva a Raytracing képességekre. Az NVIDIA marketingosztálya persze igyekezett hatalmas jelentőséget tulajdonítani ennek a fejlesztésnek, de a valóságban mindössze néhány extra effektet láthattunk a játékokban, melyek ráadásul drasztikus sebességcsökkenéssel jártak, így a felhasználók nem szívesen vásárolták meg miattuk az erősen túlárazott, ám hagyományos renderelés során az előző generációs kártyáknál nem sokkal gyorsabb Turing alapú modelleket. Másképp fogalmazva az előremutató fejlesztések ellenére a 20-as széria nem lett túlságosan népszerű.
A Turing-alapú generációra válaszul kis késéssel ugyan, de az AMD is vadonatúj architektúrával reagált, hiszen a nagyon hosszú ideje foltozgatott GCN-t leváltotta az RDNA névre keresztelt fejlesztés. Emellett a gyártástechnológia is sokat fejlődött, hiszen az AMD a processzorok mellett a GPU-k frontján is bevetette a 7 nm-es eljárást, amellyel nagy előnyre tettek szert az NVIDIA-val szemben. Minden adott volt hát az RX 5000-es széria sikeréhez, ennek ellenére a Polaris alapú generációhoz hasonlóan ezúttal is egy meglehetősen foghíjas termékpalettát kaptunk. Igazi csúcskategóriás fejlesztés nem érkezett (az 5700-as modelleket a nevük alapján ők maguk sem szánták annak, hiszen nyilvánvalóan helyet hagytak egy későbbi 5800-as, vagy akár 5900-as változatnak), és a rajongók sokáig várták a pletykált "Big Navi" fejlesztést, ám az igencsak megkésve látott csak napvilágot, már az RX 6000-es sorozat részeként, így ennél a párosnál csak az 5700 XT tudott szerepelni az RTX 2080 ellen.
Előrebocsátom, hogy ismét egy kissé egyenlőtlen csatát fogunk látni a cikkben ennél a párosnál, hiszen az 5700 XT sem árban, sem teljesítményben nem volt igazi ellenfele az RTX 2080-nak, hanem inkább a 2070 ellen lépett ringbe. A teszthez mégis egy 2080-ast sikerült beszereznem, de a cél itt továbbra sem a konkrét típusok, hanem az architektúrák összehasonlítása, amire ez a két szereplő is tökéletesen meg fog felelni, azonos memóriarendszerük okán.
A tesztelt kártyák
Nagyon örülök, hogy 5700 XT-ből egy referencia példányt sikerült szereznem a cikkhez, mert ezeket kedvelem a legjobban, és mindenképp ki szerettem volna próbálni egyet. Sajnos NVIDIA oldalon a Founders Edition kártyák extrém ritkák itthon ebből a generációból, így kénytelen voltam megelégedni egy sima blower-es, olcsó felépítésű (és gyári tuning mentes) MSI Aero változattal. Jól szemlélteti ez a kártya, hogy az NVIDIA miért volt kénytelen búcsút inteni ettől a szériától kezdve a gyönyörű és elegáns blower-es refhűtésnek: a 2080 egy kazán, és ilyen felépítésű hűtővel alig lehet kordában tartani a melegedését.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
