Kepler vs GCN2
A második Kepler alapú GeForce-generációban már az NVIDIA sem úszta meg, hogy bevesse a csúcskártyákon a legnagyobb GPU-t, mely először Titan nevű csúcskártyán jelent meg. Az 1 GPU-s kártyánál korábban sosem látott árú (1000 dolláros) nagyvas után nem sokkal egy kissé visszafogottabb, ám sokkal olcsóbb változatot is bemutattak GTX 780 néven. Később ezek emelt órajelű, és több aktív feldolgozóegységet tartalmazó változatai is befutottak GTX 780 Ti, illetve Titan Black néven.
A "nagy Kepler" ellen az AMD már a második generációs GCN architektúrára épülő R9 290X-et versenyeztette, méghozzá nem kis sikerrel. Ez a GPU (a Keplerrel ellentétben) már DX12 alatt is jól érzi magát, így időtállósága vélhetőleg sokkal jobb lesz a tesztek alatt. Ennek azonban ára volt, hiszen a 290X egy drágán előállítható, sokat fogyasztó, és iszonyatosan sok hőt termelő monstrum lett, melynek ráadásul a referenciahűtését is alulméretezte az AMD, így sok vásárlót elriasztottak ennek az egyébként technikailag kiemelkedő tudású GPU-nak a beszerzésétől.
Mint látható, az NVIDIA oldalán egy Titan Black-et szerepeltetek, mely elsősorban a megduplázott VRAM-mennyiségben tér el egy GTX 780 Ti-tól. Tudom, hogy a "köznépnek" szánt változatot lett volna fair használni a tesztben, de olyat nem sikerült szereznem, és higgyétek el, hogy a játékok alatt ezeknek a kártyáknak a teljesítményszinjén amúgy sincs nagy jelentősége a nagyobb memóriamennyiségnek. A nyers technikai adatok alapján úgy tűnhet, hogy ez a két típus nagyon közel áll egymáshoz teljesítményben, de felhívnám a figyelmet a DX12 támogatás szintjében mutatkozó különbségre: míg a Kepler alapú nagy Titan megmaradt a GTX 680-nál már látott feature level 11_0 szinten (illetve bizonyos források 11_1-et emlegetnek vele kapcsolatban, ám ez a gyakorlatban nem működött), addig az AMD versenyzője már feature level 12_0 támogatással rendelkezik, ez az apró részlet pedig előreláthatólag időtállóság tekintetében hatalmas különbséget fog jelenteni! Hogy mekkorát, az a cikkből kiderül.
A tesztelt kártyák
A nagy Titan természetesen referenciakártya formájában érkezett hozzám, hiszen egyedi modellek nem készültek belőle. Az NVIDIA itt vezette be azt a szemet gyönyörködtető dizájnt, ami később generációkon keresztül meghatározta az általuk tervezett kártyák kinézetét. Letisztult és elegáns formája mellé tűrhető hangerővel üzemelő blower-es hűtőrendszer társult, vagyis a forró levegőt a számítógépházon kívülre juttatja, ami sokak szemében pozitívum. Eredetileg az AMD kártyáján is ilyen hűtés dolgozott, ám ezt az előző tulaj lecserélte egy MSI által készített egyedi megoldásra. Az eredmény egy viszonylag halk (az iszonyatos coil whine elnyomja a hűtő hangját), de bizonyos részein (nem GPU fronton, hanem inkább a VRM blokk tájékán) ijesztő hőfokokat produkáló, és enyhe égett szagot árasztó, de ennek ellenére (még) tökéletesen üzemelő kártya lett.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
