Fermi vs Terascale 2
Az első DX11-es generáció kifejlesztésének versenyét ezúttal az AMD nyerte, hiszen 2009 őszén, fél évvel hamarabb dobták piacra a HD 5000-es szériát, mint az NVIDIA a Fermi alapú GTX 480-as típust. Ez utóbbi egyébként kisebb mértékben ugyan, de újra eljátszotta a hányatott sorsú GeForce FX széria kálváriáját, hiszen késése ellenére nem tudott túl nagy teljesítményelőnyre szert tenni a konkurenciával szemben, és emellett rettentően melegedett is. A középkategóriában viszont népszerű volt a GTX 460-as típus, ezzel mentve kissé az NVIDIA becsületét.
Eredetileg úgy terveztem, hogy az első két DX11-es generációt összevonom, de felhívták rá a figyelmemet, hogy AMD oldalon a HD 5870 és a HD 6970 között jelentősnek mondható architektúrális eltérések vannak, így érdemes lenne mindkét kártyát szerepeltetni a cikkben. Ebbe végül belementem, így már csak az NVIDIA oldali ellenfele volt kérdéses, ugyanis a GTX 480 és a GTX 580 között olyan kis eltérés van csak teljesítményben, hogy nem lett volna értelme mindkettőt berakni a cikkbe. Végül a választásom (szintén olvasói javaslatra) a GTX 560 Ti-ra esett, mely ugyan egy generációval újabb az 5870-nél, viszont specifikációi és megjelenéskori teljesítménye alapján nagyon közel áll hozzá.
Mint látható, a DX11-es Terascale architektúra továbbra is VLIW felépítésű feldolgozókat használ, vagyis a marketinganyagokban szereplő 1600-as darabszámot a Radeon esetén érdemes elosztani 5-tel. Ha ezt megtettük, akkor a két GPU láthatóan elég hasonló teljesítményre képes. Az 5870-es több textúrázóegységének hála hagyományosabb játékokban gyorsabb lehet, de ne feledjük, hogy az AMD versenyzője megjelenésekor egy csúcsmodell volt, míg a GTX 560 Ti inkább a felső-középkategóriában versenyzett, vagyis hasonló a helyzet, mint a 9800 GTX és a HD 3870 esetében, csak most az egyenlőség kedvéért Radeon javára.
A tesztelt kártyák
HD 5870-ből egy referenciakártyára sikerült szert tennem, GTX 560 Ti-ból pedig egy kissé bánatos kinézetű MSI példány akadt horogra. A Radeon blower-es felépítésű hűtésével nem akadtak problémák, hiszen bár igazán halknak nem volt nevezhető, de tökéletesen kordában tartotta a GPU hőtermelését. A GeForce-ra szerelt pillekönnyű hűtőbordát viszont véleményem szerint kissé alulméretezte az MSI, hiszen a GPU hőfoka ijesztő szintre emelkedett vele. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy olcsó kategóriás típus volt a gyártó kínálatában, és létezett ennél jóval magasabb minőségű kártyájuk is ebben a generációban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
