2020 - Évértékelő
Elérkeztünk a 2020-as év tesztjeinek végére, lássuk hát az évértékelőt! Ebben az évben bemutatkozott a cikk legerősebb kártyapárosa, melyek mind a mai napig brutális teljesítményszintet képviselnek. Ezzel együtt a Raytracing alkalmazására is lehetőségem nyílt az ezt támogató játékokban, hiszen ebben a generációban már az AMD kártyái is képesek voltak megjeleníteni ezt az újfajta effektet.
2020-ról összességében elmondható, hogy játékfelhozatalt tekintve nem tartozik a legjobb évek közé, mindenképp gyengébb volt az előzőeknél, hiszen néhány olyan címet is be kellett válogatnom a cikkbe, amit optimális esetben nem tettem volna.
A tesztek eredményeinek összegzéséhez a következő képletet használtam: minden kártyánál kiszámoltam, hogy az adott tesztben, az adott páros által elért legjobb eredményhez képest hány %-ot teljesítettek, majd ezeket az eredményeket összeadtam. Összesen 2000 pontot lehetett gyűjteni, abban az esetben, ha valamelyik kártya az összes tesztben az élen végez.
Ampere vs RDNA2
A két csúcskártya csatájában egyértelműen a 3090-es dominál, hiszen RT alatt hatalmas az előnye, de emellett az elavultabb renderelési módot használó DX11-es játékokban is rendre meg tudta verni ellenfelét. Ennek ellenére a Radeon is képes volt néhány meglepetésszerű jó eredményt, sőt győzelmet is felmutatni, neki elsősorban a modern, DX12-es, ám Raytracinget nem alkalmazó játékok fekszenek. Természetesen egyik kártyával sem volt kérdéses, hogy 4K felbontáson, maximális részletesség mellett is gyönyörűen futtatják a játékokat, egyedül a legkeményebb RT beállítások tudtak kifogni rajtuk ilyen körülméynek között.
Turing vs RDNA1
Az RTX 2080 és az RX 5700 XT összetettbeli eredményében egészen minimális különbség mutatkozik csak az előző évhez képest. A GeForce erőfölénye egyértelmű, de mivel ezeknél a kártyáknál a Raytracing még nem kerülhetett szóba, így csak a hagyományos renderelési módokban tudtak csatázni. Természetesen az idei játékokat is kiválóan futtatták ezek a GPU-k, és a legtöbb esetben a 4K felbontás még elérhető volt velük, csak néhány játék alatt kellett WQHD-ra csökkentenem azt.
Pascal vs GCN5
A korosodó csúcskártyák kategóriájában a Pascal alapú nagy Titan egészen apró mértékben ugyan, de növelni tudta előnyét a Radeon VII-hez képest, ám a Vega is szépen tartja a lépést, nem lehet oka szégyenkezni. Idén is több alkalommal előfordult, hogy ezek a monstrumok jobb eredményt értek el, mint az előző kategóriában szereplő modernebb, ám nem annyira felsőkategóriás társaik, de azért a legmegterhelőbb címekben már megmutatkozik az újabb GPU architektúrák előnye.
Pascal vs GCN4
A GTX 1070 idén is minden tesztet megnyert, ám az előző évhez hasonlóan, az RX 590 ezúttal is faragott egy kicsit a hátrányából. Itt persze nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy a Polaris GPU-k hirtelen megtáltosodtak, hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy ahogy az idő előrehaladtával ezek a kártyák egyre inkább lecsúsznak a csúcskategóriából a középszerű teljesítményszintre, úgy zárul köztük az olló, hiszen a GPU nyers erején kívül egyéb tényezők (pl. VRAM mennyisége és sebessége) is befolyásolni kezdik az eredményt, és nincsenek már olyan kiugrúan nagy ingadozások köztük. Természetesen ez csak addig igaz, amíg nem ütközik valamelyik versenyző egyéb, súlyos limitációba (például megszűnő drivertámogatás okán), ám ez ebben az évben még nem volt jellemző ezekre a típusokra.
Maxwell vs GCN3
Az előző bekezdésben leírtak erre a párosra is igazak, azzal a különbséggel, hogy a Fury HBM memóriarendszere miatt néhány meglepetésszerű győzelemre is képes volt a GTX 980 fölött. Ennek ellenére a tendencia világosan látható: hiába árazta az AMD a Fiji alapú kártyákat a 980 Ti típussal egy szintre, még a sima 980-as ellen sem lett túl hatékony a fejlesztés, így ár/teljesítmény arány tekintetében egyértelműen hatalmas a lemaradása.
Kepler vs GCN2
Idén megjelentek az első olyan játékok (szám szerint három is), melyek a DX12 támogatás magasabb szintjét követelik meg, mint amivel a Kepler alapú GPU-k rendelkeznek, így a Titan Black-en el sem indultak, míg a 290X vígan futtatta őket. Ezt leszámítva is a Radeon masszív erőfölénye jellemezte szinte az összes tesztet, a GeForce csak a legelavultabb címek alatt tudott némileg szépíteni az eredményen.
Kepler vs GCN1
Az első generációs GCN architektúra még nem rendelkezett magasabb szintű DX12 képességekkel, mint a Kepler alapú kártyák, a HD 7970 ennek ellenére növelni tudta az előnyét az előző évhez képest a GTX 680-nal szemben, amit elsősorban több és gyorsabb memóriájának köszönhet. Ezekkel a kártyákkal már sok esetben csak közepes, vagy alacsony minőségi szinten futottak jól a játékok, érezhetően kezdett már tehát eljárni fölöttük az idő ekkoriban.
Fermi vs Terascale 3
A legelavultabb DX11-es architektúrákra épülő kártyák ebben az évben a 20-ból már csak 12 játékot tudtak elindítani, és ezek között is volt egy, ami csak a GeForce-on futott. Amelyik játék elindult, ott is előfordulhattak képhibák, vagy instabilitások, így kijelenthető, hogy a legalacsonyabb gépigényű címek kivételével nem igazán voltak már játékra alkalmasak ezek a kártyák ekkoriban.
Fermi vs Terascale 2
Ha az előző párosra azt írtam, hogy nem igazán voltak már játékra alkalmasak idén, akkor a leggyengébb DX11-es duó esetében fokozottan igaz ez. Gyakorlatilag minden játékban szenvedtek, amit el tudtak indítani, és éppen csak játszható sebességet (vagy azt sem) produkáltak alacsony minőségi szinten is. Ezúttal nem csak a Radeon, hanem a GeForce is képes volt drasztikus teljesítménycsökkenéseket bemutatni, így a különbség kettejük között jócskán csökkent az előző évhez képest, vagyis kijelenthető: szinte egyformán rosszul szerepeltek, és mindenképpen csereérettek voltak már 2020-ban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
