Curie vs R400
Versenyzőink sorát a 2004-ben megjelent, második DirectX 9-es GPU generációval kezdjük, mégpedig nem csak azért, mert így jól illeszkedik a kártyafelhozatal a cikk által lefedett 20 éves időtartamhoz, hanem azért is, mert ekkoriban jelentek meg az első PCI Express-es videokártyák, vagyis ezek a modellek modern számítógépekben, sőt modern operációs rendszerek alatt is munkára foghatók.
20 évvel ezelőtt a GPU-piac erősorrendje teljesen máshogy nézett ki, mint manapság. Az NVIDIA épp egy hatalmas pofon hatásait volt kénytelen feldolgozni, melyet a feltörekvő ATI kevert le neki, az első DirectX 9-es generációban bemutatkozó R300-as architektúrára épülő Radeon 9000-es szériával. Nem elég ugyanis, hogy a Radeon 9700 Pro fél évvel korábban debütált a 2003 elejére csúszó GeForce FX 5800-hoz képest, de sokkal gyorsabb is volt nála, és emellett fogyasztás és melegedés tekintetében is hatalmas volt az előnye, ami egy kultúrált méretű hűtés alkalmazását tette lehetővé az FX-en alkalmazott, hajszárítónak csúfolt monstrummal szemben. Nem véletlen tehát, hogy az ATI rengeteg rajongót szerzett ebben az időszakban, míg az FX kártyákat az NVIDIA legnagyobb bukásaként tartja számon a közvélemény.
Elődmodellek: ATI Radeon 9700 Pro és NVIDIA GeForce FX 5800 Ultra
2004-ben, a második DirectX 9-es generáció bemutatásakor fordult a kocka, hiszen az FX-fiaskó után az NVIDIA-nál jól tudták: ahhoz, hogy visszaszerezzék a vásárlók bizalmát, valami igazán ütős termékkel kell előállniuk. A 6-os GeForce széria fejlesztésekor ezért beleadtak apait-anyait, ami meg is látszott a végeredményen, ugyanis ezek a kártyák elsőként támogatták a DirectX 9c-ben bevezetett 3.0-ás Shader Modelt, emiatt technikai fölénybe került az ATI-val szemben, akik az előző generáció sikerét látva kissé elkényelmesedtek, így a Radeon X generáció a meglévő architektúra szélesítésén kívül nem sok újdonságot tartalmazott.
Jól látható, hogy ebben a cikkben nem az adott generáció csúcsmodelljei (vagyis a GeForce 6800 Ultra és a Radeon X850 XT) szerepelnek. Ennek oka, hogy az NVIDIA oldalán a PCI Express-es 6800 GT és Ultra típusok az NV45 kódnevű GPU-t használták, mely lényegében egy natív AGP-s NV40 mag és egy HSI chip összeházasításából született. Utóbbi az AGP-PCI Express fordításért volt felelős. Ennek az egyedi felépítésnek hála a modernebb alaplapokban (tapasztalataim alapján nagyjából az első Core i7-es generációtól fölfele) nem működnek ezek a kártyák, így kénytelen voltam a legerősebb natív PCI Express-es GPU-t, vagyis a 6800 GS típust használni, mellé párnak pedig szintén egy kissé visszabutított Radeont választottam az X850 Pro személyében.
A technikai adatokra pillantva jól látható, hogy mindkét kártya 12 db pixel pipeline-nal rendelkezik, vagyis ugyanennyi Pixel Shader-t és TMU egységet is tartalmaznak. A Radeon viszont egyel több Vertex Shaderrel gazdálkodhat, és a ROP egységeinek száma is magasabb, tehát nyers erő tekintetében nyerésre áll, arról nem is beszélve, hogy az órajele is magasabb. A különbséget időtállóság tekintetében viszont nem ez, hanem a SM3.0 támogatás hiánya fogja jelenteni közöttük. Hogy ennek mikortól, és mekkora hatása lesz az eredményekre, az a cikkből kiderül.
A tesztelt kártyák
Jól látható, hogy mindkét típusra referenciakártya formájában sikerült szert tennem. A 6800 GS a 6800 GT-hez tervezett referenciahűtőt használja, ám alumínium helyett rézből készült hűtőbordával. Ennek ellenére a mai modern kártyákhoz szokott fül számára meglehetősen nagy hangerő mellett üzemel, ugyanis a ventilátor fordulatszámát még nem igazán volt képes a terhelés függvényében szabályozni. Az ATI is csökkentett méretű hűtést alkalmazott az X850 Pro esetében az XT csúcsmodellhez képest, ám ez inkább előnyére vált, ugyanis meglepően kultúráltan viselkedett, és nem zajongott annyira, mint a GeForce.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
