Mára amúgy is teljes káosz (és egyben rend) lett az órapiacon. Amíg a 30-as, 40-es években minden újítás világszenzáció volt, ma szinte minden óra acéltokos, zafíros, és megbízható szerkezetet rejt. Megmaradt bizonyos technikai, műszaki fölény (a Rolex ma is a csúcs), de a luxus szegmens inkább az eszement marhaságok irányába mozdult el: szilicium hajszálrugó, műanyag számlap, zafír lünetta (Blancpain Fifty Fathoms). Ezek már a hétköznapi ember számára elérhetetlenek. A régi "alap" márkák felkúsztak a mostani elit műszaki színvonalára. Egy Certina vagy Hamilton semmivel sem rosszabb, mint egy IWC. De azért picit mégis.
A márkák a reklám segítségével nagyfokú imázsépítésbe fogtak vagy 30 éve. Ma mindenki előtt világos, hogy egy hajdan gyenge minőségű márka (a Breitling) repülős órákat gyárt. A Fortis is. Ez a marketing alapú agymosásnak köszönhető. A világ úgy tudja, hogy elsőnek egy Rolex volt fenn a Mount Everest-en, pedig a valóságban egy Smiths. Az volt Hillary kezén. A Rolex csak második volt. Ehhez képest a Rolex kitartó marketinggel elérte, hogy vele azonosítsák (Explorer).

Ma inkább a "swiss made", vagy esetenként a genfi pecsét jelent garanciát a minőségre. Svájcban a mi számunkra elképzelhetetlen munka,-és technológiai fegyelem uralkodik. Ezt még Kína se tudja lemásolni. (Csak hamisítani).

[ Szerkesztve ]

"Spongyabob a víz alatt is tud grillezni."