"Kammererel abban nem értek egyet, hogy a hifimannak a mélye, végig a középről beszélek a hangszereknek nincs háza! Azaz testetlenek. Ezért hallom a hegedűt, énekhangot vékonynak."

Pedig nagyjából egyről beszélünk, mert amikor azt mondtam, hogy lineáris a mélye, azzal éppen arra utaltam, hogy nincs kiemelve a közép- és felsőmélye, mert ha ki van emelve, az eleve azt jelenti, hogy valahol a középtartományban ér vissza a 0dB-es szintre. Tehát a fejhallgatóknál szokásos kiemelt mély általában azt jelenti, hogy a 100-200-300Hz körüli intervallum van kiemelve, és ezáltal még marad valami kivezérlés a szubmélyek számára is, de egyúttal a kiemelés bőven-bőven belefolyik az alsó-középső középtartományba, és ráül arra, és nagyrészt ez az inkorrekt kiemelés és ráülés adja a fejhallgatóknál a testességérzést - a HD600 esetében is. Ergo, a mélykiemelt fejhallgatók eleve középsávkiemeltek - legalábbis az egyutas fejhallgatók. Ettől a középsávba bőven belefolyó kiemeléstől van a hangszereiknek "házuk", testük. Azokat a fejhallgatókat kell eleve így kiemelni, amelyek 100Hz alatt lekonyulnak - szinte mindegyik egyutas dinamikus ilyen. Ha kiemeled 200Hz körül, akkor a 100Hz alatti lekonyulás kevésbé okoz hiányt a prezenszsávhoz képest, amely prezenszsáv a fejhallgatók másik neuralgikus pontja, hiszen pszichoakusztikai okokból eleve kiemelt, ami azt jelenti, hogy egy adott, közmegegyezett mértékben kiemelt prezenszsáv minősül a fejhallgatók esetében lineárisnak - ellentétben a hangdobozokkal, ahol a lineáris minősül lineárisnak. Ergo, a lineárisnak közmegegyezett fejhallgató eleve eléggé V karakterű! Ellenben a planárokkal, amelyek jellemzően nem közmegegyezetten lineárisak, hanem valóban!
Na most. mivel a planároknak jellemzően lineáris a mélye, ez azt jelenti, hogy nincs egy kiemelési dombjuk a közép- és felsőmélyeknél, ami így nem ül rá a középsávra - mert ha van mélykiemelés, az óhatatlanul ráül a középsávra, mint például a HD600-nál is valamelyest, de a dinamikus fejhallgatók többségénél annál jobban. A planár fejhallgatókat nem kell kiemelni a 200Hz környékén, mert nem konyulnak le 100Hz alatt, tehát nem kell kompenzálni az alsómélyhiányukat felsőmély és alsóközép kiemeléssel. Tehát, a planár HE-400i esetében elsősorban a "mélynemkiemelés középsávraránemülését" érzed testetlenségnek, a HD600 esetében pedig a mélykiemelés középsávraülését testességnek. A HD600 mélye is felsőmélykiemelés, ami egyúttal eleve középsávkiemelés is. A HD600 esetében is az alsómélyek meredek lekonyulását ellensúlyozza valamelyest a felsőmélykiemelés. Ez a fejhallgatók megszokott testessége, amire nincs szükség a planároknál. Ezért mondogattam a telefonban, hogy érdemes megszokni az orthodinamikus planárok sajátos tónusát, mert az az igaz, és a HE-400i-vel kapcsolatos rossz élményedet inkább a szokatlansága adja, mintsem valóban testességhiány. Merthogy az orthodinamikus planárok eleve ilyen "testességhiányosak", a legdrágábbak is. Mert nincs szükségük mesterséges kiemelésre, ugyanis nem konyul le a driverük 100Hz alatt, hanem "nyílegyenes" a görbéjük ott is, akár 10Hz-en is.

De például a P5-öd estében is az van, hogy a kiemelt mélye kb. éppen 1kHz-nél, tehát bőven-bőven a középsávban ér a 0dB-es szintre, az alatt fölötte van, afölött pedig alatta. (Éééérted, alatta fölötte, fölötte alatta... ) Szóval a mélykiemelés a fejhallgatóknál óhatatlanul a középsáv kiemelésével jár, és ez adja a testességérzést. (Megjegyzendő érdekesség ellenben, hogy a P5 kifejezetten kivétel a dinamikusak között, ugyanis esetében nem konyul le a görbe 100Hz alatt, hanem ott is folyamatosan emelkedik, ettől aztán különösen sűrűnek hallod, már csak azért is, mert neki prezenszkiemelés sincs, ezért a pszichoakusztikailag kompenzált görbék a prezenszsávjában is egyenletes esést mutatnak. Jobban meg kellene becsülnöd a P5-öt, mert ritka különleges darab!)

Szerk.: Ahogy Ba cy lus is utalgat rá, adott fogalmak ugyebár eléggé mást jelentenek a fejhallgatók esetében, mint hangdobozoknál - ezzel persze te tisztában vagy, csak most nem gondoltál bele.

[ Szerkesztve ]