Pár hete nézelődök, olvasgatok. Ez a bukósisak piac számomra szinte átláthatatlan, sok gyártó, rengeteg típus. Én jómagam elvesztem, a bőség zavarában.
Meg szerintem sok az új gyártó is, itt a fórumon még keresővel sem találok semmit, meg nagyon a netet bújva sem egy-két gyártóról (Pl. SMK)
Milyen egyszerű volt az élet, mikor elkezdtem motorozni. Kiskőrösi sisakból szerencsés esetben lehetett válogatni (volt a polcon 2 fajta). Meg addig nyúzta az ember, míg tényleg szét nem esett, nem néztük hány éves.

Kicsit off, de talán érdekesnek találjátok. Eszembe jutott erről a szép tavaszi időről, hogyan nyúztam le egyik Kiskőrösi sisakomat.
1986 május 1.-én majálison voltam Simsonnal. Egyszer csak kerekedett egy csúnya, fekete felhő, gyorsan elindultam haza, meg ne ázzak. Nem jött össze, elkapott a zuhé. Szülőfalum bekötőútjára kanyarodva kicsúsztam, elestem. Bosszankodtam, mert nem mentem gyorsan. Viszont feltűnt, hogy habos az út, érdekes ez az eső. Szinte az út széli tócsák is habosak voltak, és tényleg, úgy tűnt a gumik tapadása is furcsa.
Nem foglalkoztam a dologgal, karc a bukón, behorpadt tank, előfordult az ilyen. Következő héten érdekes szóbeszédek kezdtek terjengeni, hogy valami nem kóser, csak halkan, suttogva beszélték hogy valakinek az ismerősének az ismerőse RTG osztályon dolgozik, és kiakadtak a dózismérőik...Aztán hivatalosan is elismerték, atomerőmű baleset volt. (1986. április 26, Csernobil) Persze, azt csak évekkel később tudtam meg, hogy valami szennyezett felhő pont ezt az országrészt kapta el, itt kaptunk radioaktív esőt. 90-es években pletykák terjedtek, hogy akit az az eső itt elkapott, hamar a föld alá került.....De itt az élő példa hogy azért nem így van. Azt a sisakot ha megkeresném a padláson, lehet még mindig sugározna. Ti meg aggódtok az UV-n!