OK, köszönöm a választ és különösen azt, hogy végre szakmai dolgokról van szó...

Utoljára én is válaszolok, de röviden...

> Egy korrektül beállított fekete és fehér szintű (az idejárók ezt "végpontozásként" emlegetik), a szabványos gamma-korrekciót követő és dinamikus fényszabályzást nem alkalmazó 3LCD vagy LCoS projektorral vetített képen nem halványodnak el a csillagok az űrjelenetekben.

A DreamCinema projektor shootout-on csupa frissen kalibrált, rendesen végpontozott és kikapcsolt dinamikus íriszű vetítő "küldte" a képet a vászonra. Normál képek esetén nem volt számottevő fényesség-különbség a gépek között, de amikor egy DLP vetítette a "sharpness" tesztábrát a HD kalibráló lemezről, a fekete felületen "világító" magányos fehér pixelek világítottak, amikor LCD tette ugyanezt, "hirtelen" alig pislákoltak. Legalább 30 ember látta ezt élőben, kár, hogy úgy tűnik egyik sincs itt most, hogy testamentumot tegyen a dologról. Jó hír viszont, hogy bárki kipróbálhatja ezt élőben, szóval nem valami "misztikus" dologról beszélek (bárkinek szívesen el is küldöm a tesztábrát tartalmazó MP4 file-t ha akarja).

Ez egy olyan kísérlet amit könnyebb megismételni mint bizonygatni... ha lesz itt egy LCD, komolyan lövök és publilálok egy képet a jelenségről ... de most (ahogy így a fejem forgatom) csak DLP-ket látok magam körül. Más viszont könnyen megteheti ...

> Az egychipes DLP vetítők képén a színösszetevők tökéletes fedésben ..de a 3-chipes DLP projektorok ... a legpontosabb konvergenciabeállítás ellenére sem tökéletes fedésben.

Ez tagadhatatlan tény, de a dolog hatása sokkal kisebb, mint azt az átlagember gondolja.

> Emiatt a konvergenciahiba miatt - ami nem feltétlenül manifesztálódik a kontrasztosan elváló képelemek szélein a durva hibák esetében tapasztalható elszíneződésben - életlenebb némileg a képük.

Végre jól beszélsz és egy teljesen értelmes elméletet fogalmaztál meg. Azt gondolom azonban, hogy ez az elmélet a valóságosnál nagyobbnak jósolja a probléma hatását. "Azt gondolom" szavakkal kezdtem a mondatot, de elég valószínűnek tartom, hogy igazam van, csak nem akartam így az utolsó alkalommal udvariatlan lenni, úgyhogy csak felsorolom az elmúlt 12 évben a csillagászati távcsövek (és egyéb optikai rendszerek) tervezése során "rám ragadt" tapasztalatokat, hogy melyikünk elmélet magyarázza jobban a valóságot, azt majd Neked (vagy a többi olvasónak) kell eldönteni.
Tudtommal az emberi szem zöld színben gyűjti az élességre vonatkozó információ zömét, a másik két alapszín "majdenem" hogy lényegtelen a kép élessége szemponjából. Emiatt:
- használhattak akromatikus lencséket a csillagászok évszázadokon át pl. a bolygók megfigyelésére. Ezek a lencsék kizárólag zöldben, egy keskeny sávban képesek kielégítően fókuszálni a fényt, kékben a kép fókuszon kívül van és vörösben is (de ott kevésbé). Színszűrővel belenézve a távcsőbe "full homályos" mind a kék, mind a vörösben látott kép, a szem mégis élesnek látja a kizárólag zöldben éles képet.
- a tükrök minden színben egyformán fókuszálnak, ez alapján azt gondolnánk, hogy senki NEM használt lencséket az elmúlt évszázadokban
- de a valóság mégis azt mutatja, hogy sokkal "jobb", élesebb képet adtak a csillagos ég alatt a kékben- és vörösben tényszerűen BORZALMAS teljesítményt nyújtó, azaz ezen színekben "homályos" lencsék.
Ezek alapján én azt gondolom, hogy a konvergencia-hiba (és a vörösben, kékben homályos kép) hatása a kép élességére minimális.
Ha ez nem elég bizonyíték valakinek, akkor gondolja át miért tárolja az összes ma használt, hatékony képtömörítési eljárás (jpeg az állóképek esetén, DVD, BD vagy akár a 4K UHD mogzóképeknél) a képet úgy, hogy csak a fényességjelnek van teljes felbontása, a szín-különbségi jelek felbontása felezett. Tudom, hogy az UHD már megenged 4:4:4 képtárolást, de ez egy extrém dolog, eddig ez kb. senkinek nem hiányzott.
Ha még ez sem elég, akkor az utolsó kérdés: miért nincs SEMMIFÉLE korrigálásra lehetőség a 3 chip-es DLP-k esetén a konvergencia-hibára? A nagymozis gépekben a DMD chip-ek csavarral tologathatóak, de a házimozis gépekben fixek. Ha ez komoly probléma lenne, akkor a világ legjobb házimozis projektoraiba nem tettek volna a gyártók legalább az LCD gépekben általános elektronikus korrekciót? A 30000 USD körüli árba ez nem férne bele?

Mindenki eldöntheti, hogy a fenti dolgok fényében melyik elmélet vet fel több megválaszolatlan kérdést és melyik tűnik "együtt rezegni" a valóság hullámaival... :-)

> A Te teóriádat arról, hogy az LCD vagy LCoS paneleken a szomszédos pixelek elektrosztatikus egymásra hatása miatt azok nem tudnak elkülönülő képpontokat megjeleníteni nagyon eltérő világosságszinttel - mert, ha jól értem Te ezt gondolod - semmi nem igazolja.

Igen, pontosan ezt gondolom. A teóriát valóban csak az igazolja, hogy a fizika alapelveivel egybehangzó feltételezésre épít (hiszen az elektrosztatikus teret valóban nem lehet megállítani a pixel határán) és még annyi, hogy az elméletből "levezethető" következtetések ott vannak a vásznon.

Az azonban nem igaz, hogy a dolgot más ne vette volna észre, csak azt gondoltam eddig (rajtam kívül) senki nem vette a fáradtságot, hogy leírja a dolog fizikai alapjait. Most azonban a Te kérésedre rákerestem a "adjacent pixel contrast projector DLP" szavakra és ezt dobta ki a google (a Christie digital egyik egyetemi publikációja, ha jól értelmezem):

[link]

Ebben olvasható a következő rész (38. oldal):

The liquid-crystal layer in LCD and
LCoS devices is continuous.
• Pixels are defined by the electric
fields under individual electrodes.
• The field for a given pixel’s
electrode cannot be shaped to be
totally uniform over the area of the
electrode nor to stop precisely at
its edges.
The Fringe-Field Effect
Electric field interaction between pixels
• The result is usually overlap and
interference between the electric
fields of adjacent pixels.
• This reduces both pixel sharpness
and contrast at high spatial
frequencies (pixel to pixel).

Az utolsó, vastagított mondat betű szerint ugyanaz, amit én mondtam és az előző pár mondat betű szerint ugyanazt a fizikai hatást okolja a dologért, amit én is itt mondogatok egy ideje (csak én a pixelek alakjával nem foglalkoztam, mivel az szerintem lényegtelen).

Köszönöm, hogy arra motiváltál, hogy ezt megtaláljam,.így már sokkal kevésbé érzem "őrült feltalálónak" magam. Talán nem vagyok még olyan öreg, hogy ne tudnék alkalmazkodni a környezet változó elvárásaihoz... :-)

> - Az E-shift/XPR technológiákról.

Erről nem látom értelmét itt és most beszélni, mivel a pixel-tologatás hatása tényszerűen vizsgálható és könnyen felírható az a képtranszformáció (konvolúciós mátrix) ami matematikai értelemben (és precizitással) leírja a megoldás képre gyakorolt hatását. Ha ez érdekel valakit, nézze meg az "új helyen" az általam ma írt leírást, abban a lényeg egyszerűsítve benne van (de csak a "csúnya nevű" mátrix középső elemét vizsgálja a kép jellemzésére, így egyszerűbb). Akit mélyebben érdekel a téma, az jelezze és akkor leírom részletesebben pár napon belül (aki meg nem bírja ki addig, az már most rákereshet a "convolution matrix", "blur", "sharpen" szavakra a google barátjával kézenfogva, ezeket már más is leírta, csak azt nem láttam még leírva, hogy hogyan lehet ezt az elméletet felhasználni a projektorok képének a jellemzésére, de majd leírom ezt is ... feltéve, hogy valakit érdekel egyáltalán).

> natív 4K felbontású képmodulátorral rendelkező és még megfizethető Sony SXRD 4K vetítők is megbuknak az említett tesztábrával, mert bár az egyes pixelek elkülönülten láthatóak, de valamilyen általam egyelőre ismeretlen okból a felület elszíneződik (lilává változik).

Az általam eddig tesztelt Sony gépek esetén csak homogén szürke felület volt a 2K (!!!) felbontású tesztábra (a gép felbontásában mérve 2x2 pixeles) "sakktábla" helyén (még az akkoriban, ha jól emlékszem 23 milliós sony 5000 esetén is). Az egyetlen (4K) Sony ami képes volt elfogadhatóan kivetíteni a 2K tesztábrát a 870-es (8 millió feletti áron) de amikor ezt láttam, ezt azonnal jeleztem is egy másik fórumon. tehát én sem vagyok elfogult és ha javulást látok, azt is közhírré teszen, nem csak csukott szemmel "alázgatom" az LCD-ket. A 870-es esetében végre annyira lecsökkentették a pixelek kölcsönhatását, hogy a gép élessége eléri egy 2K felbontású DLP élességét, ami eddig egyedülálló LCD vonalon. Ha a gép kisebb (olcsóbb) testvérei is képesek erre, annak még jobban örülök. A fejlődés itt egyértelműen látható tény.

A lila elszíneződést a "sakktábla" felületén a konvergencia korrigálása okozza. Kapcsold ki a gép menüjében a konvergencia korrigálását és azonnal eltűnik majd a lila szín. Epson-ok esetén is ugyez a "trükk" segít. Persze nem korrigált konvergenciával a pixelek széle színes lesz, de a felület egésze korrekt színben jelenik majd meg.

> Az érzékelt felbontás összességében nagyon hasonló az DLP XPR és a Sony SXRD 4K vetítők képe esetében.

Ezzel most szerintem bebizonyítottad, hogy az XPR kb. hasonlóan homályosítja a képet, mint az LCD pixeleinek a kölcsönhatása. Az XPR hatása azonban nagyon könnyen leírható/kezelhető matematikailag, így ha a két hatás eredménye nagyjából hasonló, akkor az LCD pixeleinek a hatását is (kb.) hasonló matematikai egyenletek írják le. Ez eddig nem jutott eszembe, de nagyon jó ötlet, köszönöm! Így könnyebb lesz objektív módon összehasonlítani a technológiákat...

> Nagyobb gond, hogy ezeknek az olcsóbb DLP XPR lámpás vetítőknek a kontrasztja gyengébb, mint akár a korábbi 0,66"-es Full HD DLP vetítőké, ami eleve laposnak, elmosódottnak tűnő képet eredményez.

Teljesen igaz és erre is van az optika és a fizika általam ismert törvényeire alapozott elméletem. Ennek legfontosabb alapeleme az, hogy a DLP szürke hátterét a mikrotükrök peremén szóródó fény hatásának tudjuk be (ez a fényszórás a Huygens-Fresnel elv egyenes következménye). A DLP kontrasztját egy másik hatás is rontja (a mikrotükrök közötti réseken a tükrök "alá" bejutó, majd onnan pár visszapattanás után "kikeveredő" fény hatása) de ezt elég jól kezeli a Texas Instruments (a tükrök alatti fémrészek feketítésével, ezért is hívják "DarkChip"-nek a technológiát) ezért ezt a gyakorlatban nem érdemes figyelembe venni.

A tükrök peremén szórt fény létezésére legalább két "fényes" bizonyítékom van, amit szintén bárki kipróbálhat otthon, ha van egy DLP-je:

1. A DLP kontrasztja NAGYON függ a fény hullámhosszától. Ennek oka az, hogy a pici tárgyakon történő fényszórás erősen hullámhossz-függő (ezért vörös a lenyugvó Nap, ezért kék az ég és ezért látszik a kék lézer fénye a levegőben, a vörös meg alig). Ha valakinek vannak színszűrői, nézze meg a DLP kontrasztját vörösben, kékben, zöldben. A színek közötti különbséget nyugodtan hívhatjuk "drámainak", mivel vörösben a kontraszt a kékben látható többszöröse. Ez nagyon jól bizonyítja, hogy a szürkeség kialakulásáért a fényszórás (szinte egyedül) felelős.

2. A dolog másik bizonyítéka, hogy a mikrotükrök méretétől nagyon függ a "szürke" háttér valódi színe. A pici mikrotükrökkel működő gépek (olcsó 4K gépek) esetén a szürke háttér a valóságban nagyon kék színű, mivel ezekben olyan picik a rések a mikrotükrök között, hogy a vörös fény ezeken már alig szóródik. A komoly (nagy chip, nagy tükröcskék) gépeken sokkal "szürkébb" a háttér, több benne a vörös fény, mivel a nagyobb tükrök között a rések is nagyobbak. Egyszer vetítettünk két Barco-val egymás mellé, az egyik 2560 pixeles volt, a másik FullHD, ettől eltekintve azonos volt a két gép. Szemmel is ordított, hogy milyen kékes volt a kistükrös gép "szürke" háttere.

Ha a fenti elméletet elfogadjuk, akkor a DLP chip legfontosabb paramétere (kontraszt szempontjából) a mikrotükrök mérete. Ha ezek nagyobbak, jobb lesz a felület-kerület arányuk (és ez a lényeg, hiszen a visszevert "hasznos" fényért a tükör felülete felelős, a szürkeségért viszont a pereme). Ezért kell NAGY DLP chip-et használni, mert (adott fényforrás használata esetén) ezzel a fényerő és a kontraszt szorzatát növelhetjük.

> A lézer-foszfor fényforrás viszont sokat javít ezen a helyzeten.

A lézer-foszfor fényforrás a gép lehetséges fényerejének és kontrasztjának a szorzatát növeli meg. Magyarul ha egy lézeres gépet áthangolsz jobb natív kontrasztra, akkor több fényerő marad meg a dolog végére (mivel kiindulásként is több fényereje volt a fényforrásnak).

A DLP (és az LCD) panelnek sincs "saját" kontrasztja, az adott eszközzel elérhető kontraszt a vele használt optika paramétereitől is függ. Erre bizonyíték, hogy a zoom tekergetésével mindkét géptípus kontrasztja változik (ezt mindeki olvasta már vagy ezer tesztben de kimérni is könnyű). Innentől kezdve a gép kontrasztja "csak" egy paraméter amit (szinte) szabdon hangolhatunk a megvilágítás és a lencse nyílásviszonyának (mikroszkópisták szóhasználatával: numerikus apertúra) változtatásával.

A lézer-foszfor fényforrással nagyobb fényerő mellett kapunk azonos kontrasztot, de sajnos a fényforrás hatása kb. "csak" lineáris (magyarul kétszer fényesebb gép kétszer fényesebb marad azonos kontrasztra hangolva). Sajnos azonban a DLP chip paraméterei sokkal erősebben, a (tükörmátrix) "befoglaló" mérete négyzetesen, a mikrotökrök mérete pedig (ezen felül, pluszban) lineárisan javítja a kontrasztot. Magyarul kétszer nagyobb méretű chip 4x jobb kontrasztot ad azonos fényforrással, a 2x nagyobb mikrotükrök pedig (még) 2x nagyobbat, tehát egy 2x nagyobb méretű és 2x nagyobb mikrotükrökkel szerelt DMD 4x2 azaz 8x jobb kontrasztú képet vetít (ha a gép többi része azonos). Ez pl. a helyzet a 0,47"-es FullHD és a 0,95"-es chip összehasonlításakor.

A lézer fényforrás hatása a kontrasztra tehát valós, de sajnos messze kisebb, mint a DLP chip méretének a hatása. Ha jó kontrasztú képet akarunk vetíteni, akkor nagy chip-et kell használni, ennek a képén még egy picit javíthat egy lézer fényforrás, de a pici chip sajnos akkora hátrányban van a nagyokhoz képest, hogy ezt NEM képes kompenzálni a lézer fényforrás.

Azt is tökéletesen vetted észre, hogy a 0,66"-es 4K és FullHD chip-ek között is jelentős a kontraszt különbség. Ennek oka is a mikrotükrök mérete: annyival jobb az 1080p chip kontrasztja, amennyivel nagyobbak a mikrotükrei (kb. 7 mikron v.s. kb. 5 mikron). A nagyobb felbontás tehát rontja a kontrasztot, ha nem úgy érjük el a nagyobb felbontást, hogy a DMD méretét is növeljük.

Hát, részemről is ennyi. De bevallom, annak azért örülök, hogy mostantól az LCD pixeleinek a kölcsönhatása már nem csak az én megbomlott (?) elmémből kipattant elméletnek tekintendő. Akit érdekel, szerintem a többi állításomat is megtalálhatná mások írásaiban, hiszen ha én tényleg a valóságot állítom, akkor az a valóság mások számára, más országokban is igaz, így ők is észrevehették ezeket a dolgokat. "Vagy ha nem, hát szabhatjuk"...

[ Szerkesztve ]