Team America: World Police (Amerika Kommandó)

Pár hónapja hallottam róla először, azóta várakozott a "listán", de megérte. Tömény giccs és kliséhegyek jellemzik, de pont így tud működni. Összetett gondolatokat váltott ki és közben nagyon jól szórakoztatott ez a fura bábfilm, ami egyszerre kelti egy 200 milliós gigaprodukció és egy 50 dolláros független-paródia érzetét (valójában 32 millióból készült). A zene kiváló (Harry Gregson-Williams), a betétdalok "kemények", a látvány fantasztikus (klasszul megragadja a helyszínek hangulatát, egyúttal segít, hogy egy percig se vegyük komolyan, ahogy a film önmagát sem veszi), a játékidő pedig nem túl hosszú, így nem válik unalmassá.

A történet faék egyszerűségű: a Világrendőrség (az amcsi jófiúk és jólányok elit és "közismerten szupertitkos" csipetcsapata) igyekszik lezúzni a rosszfiúkat, biztosítandó a világbékét a konstans harc által (közben feldúlva a világot, ahol csak járnak...), amikor egy új tag kerül a csapatba, hogy minden idők legnagyobb kihívásával nézzen szembe társai oldalán.
Tehát bármelyik akciófilm sztorija is lehetne és pont ez a lényege, ugyanis nem csak az amerikai öndefiníciót (világcsendőr), de az ezt meglovagló filmprodukciókat (akciózsáner) is fonák módon boncolgatja, hogy kíméletlenül szétpofozhassa felsorakoztatott "céltábláit". Kapják az ívet a "felelős" politikusok, a "komoly" nemzetközi szervezetek, a sereg, a diktátorok és terroristák, a média, a színészek és rendezők (pikánsan aktuális), meg a "nép", a mindenkori "közönség" egyaránt.
Egyáltalán nem pc a forgatókönyv, a karakterrajz, a szövegkönyv, tulajdonképpen az egész filmre az antiprüdéria, a trágár szókimondás, és a kompromisszumképtelen (és véres) ábrázolás jellemző. Ez különösen izgalmassá teszi napjainkban, így röpke 16 évvel a bemutatását követően...

Az is eszembe jutott közben, hogy a nemrég említett Mr. Smith Goes to Washington kritikus naivsága és a Team America hardcore szatírája együtt lehet képes egy egészséges átlagot nyújtani: szükséges ugyanis a pozitív giccs, de az egyoldalúság és a kibeszélés tilalma, lehetetlensége (a diskurzus zsákutcája) nélkül. Nincs ugyanis abszolút jó egyik társadalomban sem, szükséges "árnyalni a képet", ezért jónak tartom, ha teret nyernek az ilyen "izgalmas" megnyilvánulások, melyek laza köntösben, de komoly tartalmi anyaggal szólítják meg a közönséget, a gondolkodó embert.

#értékelés

"Szerintem."