látom, mindenki szénné izgulta magát, vajon túléltem-e a rögtönzött Tarkovsky -moziestemet.. hááát

Nostalghia
hd,ov

megmondom őszintén, nem fogok tudni itt túl sok mindent írni az alkotásról. ilyeneket meg aztán főleg nem, hogy
a filmművészet rajongói számára felejthetetlen élményt nyújtó, lenyűgöző és értékes képköltemény. Nem véletlen, hogy sokan a filmtörténelem legfontosabb alkotásának tartják.
A Nosztalgia egyfelől elszakadás attól a parttól, ahol egységben voltunk a világgal, ahol otthon éreztük magunkat, másfelől megérkezés a túlsó partra, ahol már csak úgy érhetjük el az egységet, hogy lemondunk a régiről. A régi és új világ együttléte bennünk a legfájdalmasabb.
erre én képtelen vagyok sajnos, de nem is vagyok filmesztéta, max marvel-mozikat tudok elemezni. de tény, erről a filmről igen, ilyeneket lehet írni és írnak is és ez volt a mozgatórugója is annak, hogy nekiüljek két kávéval és megtekintsem, mert állítólag a Tarkovsky-filmek filmtörténeti alapkövek és látnia kell annak, aki önmagát igényes filmrajongónak tartja. én annak tartom magam, én le is ültem elé, megtettem minden tőlem telhetőt, a többi már a mesteren múlt.
de hogy nekem még ilyen rossz moziélményem nem volt , az is szentírás.. brutális, már már elviselhetetlen kínok között lehet végigülni a picivel több mint két órát, és ha elég késő este kezded el, keresztet is vehetsz az egészre.. értem én, hogy csodálatos képsor, ahogy a szerencsecsomag főhősünk 3x - háromszor - indul neki a gyertyával, hogy elérjen az egyik siratófaltól a másikig úgy, h ne fújja el a szellő a gyertya lángját, de mindig elfújja, gondolkodik, kezdi elölről. értem én, hogy valószínűleg önnön boldogságát, vagy az életbe vetett hitét, vagy valami hasonlót jelképezett ez a rendkívül izgalmakkal teli 10perc, amivel a rendező csak ezzel ellopott a tiszta runtime-ból, persze..kell ez. de hogy ez micsoda élményt adhatott annak idején a kultfilm-rajongó moziközönségnek, abba már nehezebben tudok belegondolni
adott ezen kívül még 10-15perces egyhuzam-futamidejű egyállásban felvett képsorok ködös völgyről, kopott falakról, harangról, egy szobáról ahol csak egy ágy van és a főhős az ablakon bámul kifelé, az eső pedig esik végig. valamint egy hölgyről, akinek nem sikerült semmit megértenie a főhősből, csak hogy magányos és boldogtalan
én is annak éreztem magam a vége-stáblista alatt..
ja, az nem is volt

hadd ne pontozzak.

[ Szerkesztve ]