Másképp látom ezt a szakma öröklést.
Mindenek előtt leszögezem, hogy nem okos a sarjainkra rátukmálni semmiféle vállalkozást. Aki kényszerből vállalkozik, jó valószínűséggel tönkre fog menni.
Amikor egy apa vállalkozást épít, keresi abban az utód helyét is ösztönből. A gyerek számára pedig megfontolandó, hogy továbbvigye, vagy eladja, amikor megörökölte. Ez olyan döntés, amiben nincs visszatáncolási lehetőség. Amikor egy élet munkájával épült fel egy vállalkozás, az nagyon komoly tőke esetenként, és azzal indulva sokan nagyon komoly lépéselőnybe kerülhetnek, akik ilyet örökölnek. Kár ezt nem komolyan venni.
Laikus gondolhatja, hogy a tőke, amit örökölt a csemete, nem más, mint ennyiannyi milliós értékű géppark. A valóságban sokkal többről van szó. Legnagyobb értéke eszmei - ez nem pénzben kifejezhető. Következő értéke az, hogy prosperál, működik. Őrült sok munka árán lehet egy vállalkozást fenntartható pályára állítani. Ez is komoly tőke. Aztán nagyon komoly rész a kapcsolati tőke. Beszerzési csatornák, kialakított kapcsolatok beszállítókkal, valamint a készárut felvevő ügyfélkör. Legtöbben, akik vállalkozást építenek, épp abba buknak bele, hogy elégtelen a kapcsolati tőkéjük. Aztán a tapasztalati tőke, ami egy élet alatt göngyölődött, az nem olyan, hogy veszek szakirodalmat, kiolvasom, és kész a tudásom. És tapasztalati tőke alatt nem is annyira a szakmai zsigereket okos érteni, mint inkább azt, hogy milyen viszonyulások okosak a beszerzési források, az eladási folyosók összességében, a konkurenciával szemben.
Szóval nem úgy van az, hogy aki megörökölte, ugyanúgy pénzénél van, ha eladja, mint ha továbbviszi. Egy ilyen vállalkozást ma Magyarországon igen nehéz a valós értékén eladni. A gépsor/géppark ára pedig csupán töredéke a valós értéknek. Nem beszélve arról, hogy használt gép eladása minden esetben bukást jelent.

Örökítés nélkül nem jöhetett volna létre a Felder cégcsoport, a Lego, de hogy itthon maradjak, a Zwack, vagy a Szamos marcipán. Mert ezek felépítéséhez egy emberi élet édeskevés. Amikor szerencsés egy család, az emberöltők során képes lehet nagyra nőni. Ez az, amit egy apa lát miközben úgy épít, hogy továbbvihető legyen a vállalkozás, és nem biztos, hogy sikerül ezt meglátnia az utódoknak is.
Elképzelhető, hogy a Rolls Royce ma is a régi fényében tündökölne, ha nem adják el a németeknek, hanem viszik tovább ugyanazt a vonalat, amit az ősök már megrajzoltak. A Harley Davidson a mai napig csillog, ragyog, pont azon ív mentén, amit az ősök rajzoltak.
Csak azért írtam ilyen nagy neveket, hogy érzékeltessem, mi is (lehet) az igazi érték egy örökölt vállalkozásban.
Nagyapám fegyvermester volt. Vitte a sírba azt az ipari titkot, hogy milyen eljárással feketítette be a fegyver alkatrészeit, csövét, hogy az olyan legyen, amilyennek lennie kell. Gyerek voltam, láthattam százszor is ezt az eljárást. De nem érdekelt túlzottan, ezért az öregem nem is kötötte az orromra soha. Elvitte a sírba ezt a titkot. Működnek ma is fegyvergyárak, ahol módját ejtik, hogy szép matt fekete legyen a vas, és ne rozsdáljon be akkor se, ha sokat, akkor se, ha keveset lövünk vele. Valószínűsítem, hogy jó nagy fityiszt mutatnának a gyárban, ha valaki kérdezné tőlük, mit csináljon a vassal, hogy olyan legyen, mint a puskáé.
Nagyapám elment, és elvitt valami olyat magával, ami nem pénzben mérhető, mégis lehetett volna akár igen komoly tőke. Ez az, amit én nem láttam, mikor pedig nap nap után ott volt a szemem előtt.

Szóval, amikor arról beszélünk, hogy eladják a testvérek, vagy kivásárolják egymástól a vállalkozást, mint örökséget, valószínűleg olyanról beszélünk, amiről fogalmunk se lehet. Ha valakinek lehet róla fogalma, az az örökös - már ha van róla fogalma.

Több fa van, mint asztalos!