Na várj, annak semmi köze ehhez.

A fényerő változása egy optikai jelenség, amit a következő képlettel tudsz kiszámolni:

Effektív fényerő = névleges fényerő * (1-N)

N: oldalnagyítás, amely az optikában negatív érték, mert az objektív megfordítja a kép állását

Végtelenben N = 0, 1:1 nagyításnál N = -1

Tehát a 2.8-as objektív 1:1 nagyításnál 5.6-os fényerejű optikailag.

A félreértéseket ezzel kapcsolatban az okozza, hogy az egyik gyártó végig a névleges, a másik az effektív fényerőt jeleníti meg a kijelzőkön, de ez csak akkor lehetséges, ha az objektív átadja a távolságadatot a váznak, ellenkező esetben nem tudja, hogyan számoljon.

Emlékszem rá, hogy amikor a Tamron 90/2.8 megjelent Nikonra (ott effektív megjelenítés van), mint első ilyen távolságátadós makró obi, többen visszavitték, hogy rossz, mert csak 5.6-os 1:1-nél.

Előfordul a két jelenség kombinációja is. A Nikon 105mm 2.8 VR makró pl. lebegőlencsés és távolságvisszajelzéses egyszerre. A belépőpupilla nagyjából állandó, viszont csökken a gyújtótávolság a közelpont felé haladva. Ebből ered, hogy a pupilla és a gyújtótávolság aránya (ezt nevezik fényerőnek) nő. Így nem megy le egészen 5.6-ig, csak 4.8-ig.

[ Szerkesztve ]