Meghoztad a kedvem, rajongok a drámákért...de eltávolítottam a filmet a hdd-ről (nem, nem adtam érte pénzt, pedig inkább vásárló vagyok, mint letöltő), a stop gomb megnyomása után 1,5 másodperccel.

Szóval gyerekek is voltak a moziban...érdekes, nálam is úgy indult a dolog, hogy péntek este lévén, eufórikus hangulatban tettem-vettem, köszönhetően az éppen csak véget ért munkahétnek, lelki szemeim előtt már pörgött le a sok semmittevés, amivel az elkövetkező két nap fog telni.
Látom, hogy a nagyobbik lányom valami animét néz (állandóan, lassan már én is japánul beszélek, pedig nekem csak háttérzaj, egy percet sem láttam egyikből sem) a Netflixen, a kisebbik pedig az emeleti nappaliban koreai fiúbandákat néz yt-on....igen, lassan a koreait is megértem.
Na ekkor ugrott be, hogy eme sekélyes tevékenységüket megzavarom és egy közös filmélménnyel teszem fel a koronát, az amúgy is kellemes pénteki napra.
Szóltam is nekik, hogy fejezzék be, bekapcsolom a cuccokat és 2 perc múlva jöhetnek a szobába, készüljenek a Godzillára (nem árulok zsákbamacskát)....nem jöttek, nem is értem, ez is keleti kultúra, azt hittem ezzel meghozom a kedvüket.
Talán annak idején nem kellett volna megnézetnem velük az Aquaman-t, azóta nem bíznak bennem.

https://www.flickr.com/photos/86396338@N05/