Majo no takkyûbin / Kiki, a boszorkányfutár (1989)
Újabb gyerekfilm Ghibliéktől - ezúttal egy teljesen gátlástalanul totál feelgood mese.
Kiki 13 éves korában a szokásoknak megfelelően egy éves tanulmányútra indul egy másik városba, a szüleitől függetlenül. A város méretét kissé túlvállalja, úgyhogy nem egyszerű a start - de aztán persze beindulnak a dolgok...
A film első 30 perce szinte tökéletes - már az első jelenet megvett kilóra, ahol Kiki a fűben heverészik, rádiót hallgat, és közben fúj a szél Remek humorral, gazdag karakterrajzzal és számos jópofa kis emberi pillanattal dolgozik a film (egyik kedvencem, amikor a mámi füligérő vigyorral rápróbál a varázsseprűre ), persze a megszokott kiemelkedő vizuális megvalósítás mellett. A történéseknek sok jelentősége nincs, csak ürügyül szolgálnak Kiki világának bemutatásához - és a film második felében ez kicsit vissza is üt. Valami bonyodalmat, konfliktust muszáj volt belevinni, és ezek nem sikerültek igazán jól, kicsit műdráma hatásuk volt - végső soron elfértek, de ennél sokkal jobbakat is tudnak ezek az alkotók. Karakterrajzban viszont a legjobb Ghibli, amit eddig láttam. Összegezve kb. 8/10.

Valószínűleg amúgy Szacukival is meg Kikivel is nagyon elfogult vagyok, mert az a csupaszív fékezhetetlen lendület, meg a határtalan szeleburdiság minduntalan a saját lányaim hasonló korára emlékeztet És persze a filmek ezt remekül közvetítik.

#értékelés

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...