konkrétan adott esetben elhalálozáshoz
táplálkozással valóban lehet befolyásolni a kémhatást, de nem a vérét, esetleg a sejteken belüli vagy azok közötti folyadékét, hanem a vizeletét. Bizonyított tény, hogy bizonyos táplálékok (pl. hús) savanyítják, mások (pl. zöldségek) lúgosítják a vizeletet, azonban a szervezet folyadéktereinek kémhatása ezek nagy mértékű fogyasztása esetén is állandó marad. A vizelet kémhatása (amely általában savas) semmilyen összefüggésben nincs a vér pH-jával.
A szervezet pH-ja ugyanis csak kis mértékben térhet el a normálértéktől mivel a jelentősebb eltérés súlyos állapothoz, akár halálhoz is vezethet. A vér kémhatása (pH-ja) normál körülmények között 7,37-7,43 között mozog. A pH a hidrogénion-koncentráció negatív logaritmusa, ennek megfelelően egészséges emberek vérében a hidrogénionok 3,72-4,27×10-8 koncentrációban vannak jelen. Nem igaz, hogy a modern életmód, táplálkozás hatására a szervezet pH-ja savasabbá vált volna, ugyanis ezt a pH-t több százmillió éve tartjuk fenn, amióta őseink elhagyták az ősóceánt. Ha a vér pH-ja akár kis mértékben is eltolódik savas irányba ( < 7,35), már panaszok jelentkezhetnek, súlyosabb esetben (pH < 7,20) keringési- és tudatzavar alakulhat ki, akár halál is bekövetkezhet. Ha a vér a normálnál lúgosabbá válik, hasonlóan súlyos állapot alakulhat ki. Ha a vér pH-ja csak enyhén is savassá válik (6,8 alá csökken), az közvetlen életveszéllyel, halállal fenyegető állapot. (Ugyanez érvényes a pH 7,8 fölötti kémhatásra.) Épp ezért a szervezet mindent megtesz, hogy a vér pH-ját állandó szinten tartsa. Ezt szolgálja a „savanyító” szénsav (H2CO3) CO2-vé történő dehidrálódása és a szén-dioxid légzéssel történő eltávolítása, valamint a nem illékony savak és a „lúgosító” ammónia (NH3) vesén keresztül vizeletbe történő kiválasztódása.

[ Szerkesztve ]

Két pont között legrövidebb út ha el sem indulsz