Harry Potter 1-8

Noha az én generációm felnőtté válását kvázi végigkísérte a Harry Potter-láz, engem azért sikerült elkerülnie. Olvastam az összes könyvet, láttam annak idején az összes filmet, játszottam a játékokkal, ettem csokibékát meg mindenízű drazsét, de nem rajongtam a sorozatért. Most, hogy végignéztem az elsőtől az utolsóig szépen sorban őket, most sem rajongok értük, de azért már értem, hogy miért volt ez ekkora szenzáció több, mint egy évtizeden át.
A Harry Potter történet megfilmesítése Hollywood legeposzibb projektjei közé tartozik: óriási tervező munka, rengeteg pénz és erőforrás ment el a nyolc filmre és azt se feledjük, hogy ez még azokban az időkben volt, mikor két nagy stúdió roskadt bele majdnem a Titanic elkészítésébe, nem úgy, mint ma, amikor nevetve dobja ki 250 millából egy-egy cég az Avatart vagy a Superman Returns-t.
Több ezer színész közül választották ki a színészeket, elbeszélgettek a szülőkkel, és genetikai vizsgálatokat végeztek, hisz egy évtizedre kötelezték el a gyerekeket és tudni kellett, hogy ugyanúgy megfelelnek majd a szerepre az utolsó részben, mint az elsőben. A Camrbidge Egyetemen átcsoportosították az oktatást, hogy néhány hetet ott tudjanak forgatni, díszletek tízezreit készítették el összesen a sorozathoz. Ambíciózus projekt volt és nem kis szerepet vállalt abban, hogy a Harry Potter váljon a legértékesebb szórakoztatóipari címmé, megelőzve a Star Wars-t (azt mondják a LEGO-szettek terén is beelőzte az űroperát, ezt azért nem hiszem el).
Az is hozzátartozik a Harry Potterhez, hogy elindított egy trendet, enélkül nem lenne Narnia meg Arany iránytű film, Eragon meg hasonszőrű társai könyv formában és valszeg Alkonyat sem, ami meg aztán elindított egy vámpíros trendet. Óriási impaktja volt a világra, gyerekek millióit fertőzte meg és beszédes adat, hogy mikor IMDb-n elindult az éles message board feature, Emma Watson oldalára több poszt érkezett pár napig, mint mindenhova máshova összesen. Az az odaadás és tisztelet is csodálatos, amivel a készítők a sorozat és egymás irányába viszonyultak: mikor Richard Harris elhunyt, Michael Gambon váltotta fel, mint Dumbledore professzor és azt kérte, ne olyanra maszkírozzák, mint elődjét, legyen kicsit más, hogy az első két rész D.dore karaktere is tisztelegjen Harris emléke előtt. Arról szerintem meg sokan hallottak, hogy Maggie Smith mellrákkal küzdött az utolsó filmek forgatása alatt, szerencsére ott is győzelmet aratott.
Maguk a filmek pedig... jók. Igazából szerintem ugyanaz az előnye és a hátránya a sorozatnak: az, hogy nem egy rendező keze munkáját dicséri, hanem 4 ember dolgozott a 8 filmen. Az első kettő hasonló, hisz Chris Columbus munkája, a harmadik radikálisan eltér Cuarón keze alatt, a negyedik ismét kicsit visszafordul a kezdetekhez, Newell nem mert újítani, utána pedig David Yates dirigálhatta le a sorozat második felét, ami szerintem jó döntés volt. Igazából végig lehetett érezni a párhuzamosságot a könyv és a film között, hisz mikor elkezdték a forgatást a könyvsorozat sem volt befejezett, emiatt Rowlingot is sokan támadták, hogy a film mennyiben volt befolyással a könyvekre. Nekem személy szerint az utolsó volt a kedvencem, mert abban a filmben látszik az a hajrá, ami a filmek világából teljesen hiányzik, hisz nincs nagyon más filmsorozat, ami 8 részen át készülne és mind egyenletesen jó minőséget képviselne. Ott már mindannyian tudták, hogy valamit szakítaniuk kell, mert a fél világ rájuk figyel és valamit szakítaniuk kell. Ezért is bontották ketté, ami szerintem jó döntés volt, mert nem szabad elfelejteni, hogy gyerekeknek és a gyerekekkel cipelt családoknak készült elsősorban a sorozat, akiknek azért a 3-3,5 órás hossz megterhelő lenne. Az utolsó részben kulminálódik minden, mindenki végül a helyére kerül és ami még fontosabb: nem volt felesleges vagy elnyújtott jelenet, mint a Gyűrűk Uránál (bár szerintem ott se volt, csak a fanyalgók szerint). Jól adaptálták a könyv második felét és tényleg olyan jeleneteket hagytak ki vagy írtak át, amik rászorultak. A színészek remekeltek, végre Daniel Radcliffe is megerőltette magát, pedig szerintem végig gyenge láncszeme volt a sorozatnak, a zene pedig szakított a korábbi részek stílusával és jól is tette, ide egy sokkal sötétebb és baljósabb témát készített a zeneszerző. Még az utolsó jelenetet is meg lehet bocsájtani, pedig elég banálisra sikerült, főleg, mert egy évben készült el a majmok bolygója filmmel: senki ne mondja nekem, hogyha fotorealisztikus majmot tudnak csinálni a WETA srácai, akkor néhány gyerekből nem tudnak 15 évvel idősebbet alkotni CGI segítségével az itteniek.
Összességében nem bántam meg, hogy végignéztem a sorozatot így egyben, mert tényleg egy nagy ívű történet sok érdekes karakterrel és az epikus végkifejlet is remekül sikerült (ahogy az első rész is, minőségben szerintem jól keretbe zárták az egész sorozatot) és sajna azt kell mondanom, az új Star Wars trilógia miatt simán jobbnak tartom a Star Wars összesnél, viszont a Gyűrűk Ura, főleg most hobbittámogatással azért egy magasabb szintet képvisel nálam.

[ Szerkesztve ]

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.