Én pusztán üzleti, jogi szemmel írtam, amit írtam. Egy meglévő, működő vállalkozást kár felszámolni, mert az a tőkén, gépeken felül olyanokkal is rendelkezik, mint az ismertség, elismertség, klientúra, szakmai hírnév és ezeket nem pénzért osztogatják, ehhez idő és teljesítmény kell.
Ezért írtam, hogy ha a sok örökös nem tud ugyanazon úton járni, mint amit az örökül hagyó járt, akkor szélnek kell ereszteni azt a lovat, amelyik nem húz és támogatni azt, amelyik igen.

Én egy vállalkozásba nem rokont vinnék be, hanem alkalmazottat, mert pótolható, terelhető, szankcionálható.

Olyan ez is, mint egy ügyvédnek megörökölni a praxist, vagy háziorvosnak, közjegyzőnek, stb. Senki sem fogja annyiért megvenni, amennyit ér. A valós érték és a vételár közötti különbség a vásárló haszna.

mdk01: igazad van, én csak eladom a szakmát, mint szolgáltatást. Láttam már családi viszályban tönkrement, majd felszámolt és apró pénzért eladott vállalkozást is és olyat is, ahol a családi viszály trónfosztáshoz vezetett és az egyik éhes családtag a család többi részének szájából verte ki a falatot, hogy övé legyen minden. Az a másik fúrása, harácsolás, gátlástalan aljasság, amit Jockey Ewing művelt a Dallasban, az a hazai faiparban is előfordul.

Ha minden kötél szakad, nem kell félni az akasztástól!