Megvallom férfiasan, volt már néha olyan gondolatom, hogy mi lenne, ha blogot írnék, de ez gondolat szinten rendre el is halt. Mert nem nagyon lenne arra időm, hogy úgy csináljam, ahogy való. Így aztán azt sem tudom, miként lehet blogot létrehozni.
Régebben írogattam ezt-azt, de csak az íróasztal fióknak - sohsem publikáltam.

A fa legnagyobb ereje, hogy holtában is élő természetes alapanyag. Az illatán túl is nagyon sok szépsége van. Minden fafaj illata más - nekem büdös fa nem is létezik, csak ha kecskeszaros. Sok fa erezete el tud varázsolni, van, amelyik a színével lopja magát a szívembe, van amelyiknek a tulajdonságaiban rejlik soksok erő. Szentendrén pl egy pizzériában láttam egy famunkát, ami nagyon megragadott. És ez a famunka nem volt egyéb, mint a természet munkája, amit egy művész vénájú észrevett egy kőris mintázatán. Női alak az erezetben. Lehetséges, hogy más nem is vette volna észre, és a tűzre csapta volna, mert a kőris jó meleget ád biz'a. (Hej, de szorul is a szívem őszi időkben sokszor, amikor látom, hogy a fakupecek micsoda értéket kótyavetyélnek el akác tűzifa gyanánt apró kufár haszonkáért.)

Több fa van, mint asztalos!