(#27187) bkercso: Bocs a dupláért, de ha nem az ellenálláskülönbség a legfőbb ok, akkor valamiféle átaresztőképességnek nevezhető faktor, ami alapvetően összefügg a vezeték vastagságával, különösen mélyfrekvencián.

Fából is nagyon jó állványt lehet csinálni, MDF-ból is, fémből is.
Az mindenképpen axióma, hogy a talaj és az állvány között legyen valamilyen stabil megtámasztást biztosító, de rezgéselvezetésben hatékony elválasztóelem, ami általában fémtüske.
A hangdoboznak az állványhoz rögzítése csak bizonyos speciális konstrukcióknál indokolt, de az ilyen konstrukció nagyon ritka, ezért általában kifejezetten kerülendő a rögzítés, ehelyett speciális elválasztó eszközökön, legtöbbször fémtüskéken (máskor gyurmán, filcdarabon, rágógumin, felfújt kerékpárgumin...) való megtámasztás a hasznos a hangminőség szempontjából. Az állvány arra való, hogy szilárdan megtámassza a hangdobozt, a hangdoboz saját rezgéseit minél inkább elvezesse, ellenben a talaj rezgéseit minél kevésbé engedje a hangdobozhoz jutni. Ezért nem jó az összerögzítés általában.
Takarító feleségek vagy futkározó gyerekek ellen lehet még indokolt a rögzítés, de inkább érdemes ilyen veszélyek esetén is valami más megoldást találni (zenehallgató szoba zárva tartása, esetleg egy erős kordon, amit csak te vagy Orbán Viktor tudsz eltávolítani...)

(#27187) bkercso:
Megpróbálom még kiegészíteni, hátha úgy érthetőbb, hogy min múlik a dolog. Példámban veszek egyetlen vezetékanyagot és végig ugyanazt az anyagot felhasználva, különböző vastagságú vezetékeket készítek. A példában egy kétutas hangdoboz szerepel. Az optimális vezetékvastagság megtalálásához vezető úton mindegyik hangszóró esetében egy optimumgörbe írja le a folyamatot. Úgy vettem észre, hogy bizonyos "vezetékvastagsági intervallumon belül" próbálgatva a vezeték ellenállása legfeljebb csak másodlagosan befolyásoló tényező, és elsősorban az "információáteresztő képessége" számít, ami ráadásul az átvitt frekvencia szélességében is jelentkezik. Ez a vezetékvastagságtól függő "információáteresztő képesség-változás" az ismert elektromos paraméterek közül talán elsősorban a vezeték kapacitásváltozásával áll korrelációban, de ezt csak feltételezem. Úgy gondolom, hogy csak szélsőséges, azaz nagyon-nagyon vékony és nagyon-nagyon vastag vezetéknél lép előre elsődleges befolyásolóvá az ellenállás.
Vegyük először a magashangszórót. Ha a nagyon-nagyon vékony vezetékkel kötöm a keresztváltóra, akkor vánnyadt, vékonyka lesz a hangszóró hangja, azaz a fő sávjában is kevés információ jön át, egyúttal nagyon szűk lesz az átvitt frekvenciasáv, mintha csak rákapcsoltunk volna egy alul- és egy felüláteresztő szűrőt. Ám ahogy elkezdjük növelni a vezeték átmérőjét, úgy enged át egyre több információt, és nem csak a fő sávjában, hanem egyre magasabbra és egyre mélyebbre megy, ezáltal "vastagabb" lesz a tónusa (azaz mélyül a hangszíne, miközben a magasaiból is egyre több átjön és egyre magasabbra megy fel). Ez a folyamat csak annyiban jelent "felhangosodást", amennyiben a több információ a "nagyobb hangosság" érzetét kelti. Ha túlzottan megnöveljük a vezeték vastagságát, akkor megáll ez a folyamat, és elkezd halkulni a hangszóró, de eleinte még hasonló információtartalom mellett. Feltehetően ekkor lép újra elsődleges befolyásolóvá a megnövekedett ellenállás.
Ugyanez a folyamat játszódik le a mélysugárzónál, azaz nagyon-nagyon vékony vezetéknél vánnyadt és szűk frekvenciasávú, egyúttal kevés információtartalmú, majd az optimális vezetékvastagságot elérve rengeteg információ jön, a frekvenciasáv pedig kitágul felfelé és lefelé is, miközben a tónusa "vastagabb" (mélyebb) lesz. Az optimális vezetékvastagságon túlhaladva halkulás kezdődik, egy ideig még azonos információtartalom mellett. Feltételezem, hogy ezen folyamatokban a vezeték kapacitásának és ellenállásának (illetve impedanciájának) együttes alakulása a fő meghatározó a tekintetben, hogy a vastagság függvényében a fent leírt jelenségeket tapasztaljuk.
Hangdobozátvezetékezési "kísérleteim" során tehát előbb igyekszem megtalálni külön a magas- és külön a mélysugárzóhoz is az önállóan rájuk jellemző optimális vezetékvastagságot az adott anyagú vezetékből. De, mivel amikor a két hangszóró külön-külön az "optimumon van" nem biztos, hogy egymáshoz képest optimális lesz az arányuk a hangdoboz egészét tekintve, tehát ezután megpróbálom a két optimumot összeegyeztetni, a két hangszórót egymáshoz arányítani, azaz a hangdoboz optimális tónusának megtalálásához esetleg az egyik hangszóró optimumától el kell térjek valamerre. Ez nálam azt jelenti, hogy a mélyhangszóró tónusát "vékonyítom" vagy "vastagítom" lehetőség szerint - hiszen a magassugárzót mindig fontosabb kényeztetnünk, mint a mélyet. A jelenlegi hangdobozomban, az adott hangszórók és "doboztestviszonyok" közepette kb. négyszeres a mélyvezeték ármérője a magaséhoz képest. Tapasztalataim alapján, "átlagos" kapacitás és impedancia tulajdonságokkal rendelkező vezetékekkel dolgozva, a tipikus 1"-os dóm magassugárzóhoz menő vezeték átmérőjének optimuma általában fél és egy mm között valószínű, a 6-8"-os mélyhangszóró vezetéké 2,5-5 mm-es átmérő körül, és emellett jelentkezik az összehangolásuk szükségessége. Én a magam részére mindig tömör vezetékkel dolgozom, csak kísérletezésképpen próbálkozom sodrott vezetékkel, és még hangdobozon belül is szeretem árnyékolni a veztékeket.
Remélem érthető voltam, egyúttal ez egy leegyszerűsített, ideális elméleti példa, a gyakorlatban azonban nem biztos, hogy ugyanaz a vezetékanyag/konstrukció szerepel a magas és a mélyhangszórónál, - illetve két-és félutas vagy háromutas hangdobozt természetesen nehezebb összehangolni, az már olyan lesz, mint amikor parlamenti vitanap van.
Hangsúlyozom, hogy "óriási" különbségek tapasztalhatóak a hangzásban a fent leírt hangolás (azaz a vezetékvastagság) függvényében, tehát "érdemes" odafigyelni rá.

[ Szerkesztve ]

A Type 4-t saját és más rendszerben is volt alkalmam összehasonlítani is egy-két más kábellel, a Nordost Flatline Gold-ot (golndolom arról van szó, ha mégsem, akkor indifferens) egy rendszerben hallottam csak ahhoz nincs összehasonlítási alapom. A Flatline Gold is bizonyára megéri az árát, a gazdája, akinél hallgattam, persze nagyra tartja, az adott rendszer úgy szólt vele, ahogy az "elvárható".
A Type 4 viszonylag jellegzetesen "tömörvezeték-jellegű" hangú, elég semleges, nyugodt, "kezeletlen" hangú, emiatt szerintem egy kicsit kevésbé népszerű, mint amennyit érdemelne. Az áráért az egyik best buy-nak tartom, de ebben benne van az én tömörvezeték-orientált ízlésem. Egy picit "fásabb" hangú, mint a Flatlline Gold, az pedig egy picit fémesebb-fényesebb-"kozmetikázottabb".

Ezért hangsúlyozom ilyenkor a "tömörvezeték-ízlésemet", mert tapasztalom, hogy a hifisták zöme másfajta vezetéket szeret, mint én, és ez valamelyest érvényes a Type 4-ra is, - bár azt nem írtad, hogy a Type 4 is ott volt-e az eddigi összes AQ-ban, ami a láncodban volt, de feltehetően igen.
Szerk.: Jó példa, hogy én bigott elkötelezettséggel Alisca Orange kábeleket használok, amelyek teszteken inkább közepes környékén szoktak szerepelni, én azonban hanyattesem tőlük, annyira jók számomra. Illetve régebbi olcsók közül a Heybrook Heywire is bevágódott nálam.

[ Szerkesztve ]

Azért vannak bizonyos alapelvek, de azontúl persze próba-szerencse a tervezés folyamata.
No de ez így van az egész hifiben. Mondjuk a mérnök-hificégtulajdonos kigondol valami kapcsolást adott alkatrészekből, aztán meghallgatja az eredményt, és kigondolja, hogy azért a hangért mennyit kérhet a vásárlóktól. Csinál egy másik kapcsolást, aminek a gyártása ugyanannyiba kerül, aztán meghallgatja az eredményt, és kigondolja, hogy azért a hangért mennyit kérhet. A két ár között esetleg óriási különbség van, pedig a bekerülési költség ugyanannyi. És ez még a jobbik eset, mert sokszor a pocsék hangminőségért is jó magas árat kérhetnek, ha jó a külcsín és a marketing. Az sajnos jóval ritkább, hogy magas hangminőséget kirívóan olcsón kapjon meg az ember.

(#27209) bajnokpityu: Van egy sajátos "amerikaias" Audioquest hangkép, az biztos, de a Type-ok azért valamennyire kilógnak ebből. (Nem olyan hajde nagyon, de azért érezhetően.) Valószínűleg általában a Harmann-Kardon-ok és JBL-ek/Infinity-k/Polk-ok környékére tervezik őket, ami nem pozitív, de a Type-ok kicsit mások.

[ Szerkesztve ]

Mindenesetre a Nordost esetében valószínűbb, hogy nem fognál mellé vele előzetes meghallgatás-kipróbálás nélkül sem. De remélhetőleg lesz alkalmad meghallgatni őket.

[ Szerkesztve ]

Azt írod, hogy nem elektrotechnikai alapparamétereken múlik a dolog, de tapasztalt hifistaként inkább úgy kellene mondani, hogy talán nem az eddig alkalmazott/vizsgált elektrotechnikai paramétereken (patamétereken) múlik elsősorban, illetve újra és újra tudomásul kell vennünk, hogy egyes elektronikai alapparaméterek nagyon pici változása felettébb jelentős változásokat okozhat a hallott zenei információban, és ami néha még fontosabb lehet: a hallásérzékelésünben. Ez a vezetékvastagítás is nyilván olyan terület, ahol az alkalmazott méréstechnikánk/méréslogikánk még nem tudja lekövetni az audiotechnikai szükségleteket, lásd zenei információ és emberi hallási érzékelés/észlelés bonyolultsága. (Emlékszel ugyebár a Hi-Fi Magazin 4. dimenzió rovatára). Például alig foglalkozunk azzal, hogy az áram haladása a vezetékben nem valamiféle ideális "nyílegyenes" úton történik, hanem (különféle okokból) értelmezhető rá egyfajta "forgási irány" (akár idézőjel nélkül is).

Még egy dolgot említek hasonlatként, ami talán közelebb áll a tapasztalataidhoz, ha próbáltad már. Ha van mondjuk egy 1m-es interkonnekt kábeled, és meghallgatod a hangját, akkor tapasztalsz valamennyi és valamilyen információmennyiséget. Ha ugyanazt a kábelt fél méteres hosszban kötöd be és hallgatod, akkor nagyobb információmennyiséget hallasz, adott esetben sokkal nagyobbat, ha a rendszer elegendő felbontású, hogy sokat mutasson a változásból. A mérések nem fognak mutatni különösebb változást, de a füleddel egészen nagy különbséget hallhatsz. Hasonló a változás a vezetékvastagság variálásakor is, de van egy különbség is: mindkettő "módszer" felfelé és lefelé irányban is kiszélesíti a hangsávot, de míg az IC rövidítés kapcsán elsősorban a magashangok kiszabadulását hallod ki elsősorban, addig a vezetékvastagítás kapcsán elsősorban a mélyhangot erőteljesebb átvitelét hallod ki. Tehát a tónus ellenkező irányban változik. Úgy mondanám, hogy a rövidebb vezeték kevésbé nyomja el a magashangokat, a vastagabb vezeték (persze csak egy optimális vastagságig értve) pedig jobban megnyitja az utat a mélyenergiák előtt (is), de maga az "információmegnövekedés" hasonló jellegű, miközben a hangzásbeli változásnak a töredékét se tudod mérni a mai műszerekkel. Lásd pl. a néhány nappal ezelőtti próbálkozást és az arra érkező visszajelzéseket a dugófordítás mérésére különböző érzékenységű műszerekkel, különböző mérési logikákkal. (Mondjuk tényleg kíváncsi lennék a hangszórókimeneten történő mérésekre, mert olyasmiről eddig nem nagyon olvastam, pedig talán kisülne abból is valami.)

Kérdésedre: Összességében humán ember vagyok (főleg mostanában), a tanulmányaim és "dolgozmányaim" zöme humán terület volt eddig, de anno mérnöknek (ha nem is elektromérnöknek) indultam, és informatikusi diplomám is van. Kifejezett elektrotechnikai tanulmányokat részben autodidaktaként, részben egyéb tanulmányaim (és "dolgozmányaim", pl. műszaki ismeretterjesztő újságírás)) keretében végeztem, ergo kb. a félig képzett szakember és a művelt laikus között vagyok félúton e területen.

És éppen most lett 4:0 a spanyoloknak.

Nem is erre gondoltam, hanem az áramnak mint áramnak, azaz áramlásnak a "forgási irányára". Ha már az előbb az elektronok spinjét említetted, induljunk ki abból. Nem tudjuk, mi a spin, de a tünetei alapján forgásnak nevezzük, ami persze csak egy durva hasonlat. Jobbos spin, balos spin. Az elektromos áramlásnak mint áramlásnak (együtt értve az azt hordozó vezetékkel) is van egy hasonló tulajdonsága, amit a tünetek alapján jobbkezes vagy balkezes forgási iránynak hívunk, ez olyasmi, mintha az áramnak (és a hordozó vezetéknek) "spinje" lenne. Makrofizikai hasonlattal élve, a jelenség olyan, mintha az áramló elektronok nem "egyenesen", hanem a vezeték tengelyére tükrözött spirális mentén haladnának. Nyilván ez csak durva hasonlat, de a tünetek ilyenek.
Az is egy téma, hogy ez hogyan alkalmazandó a hifiben, lásd például kábelek irányhatása.
De mindez szándékom szerint csak egy mellékesen elejtett utalás volt, azért jött ennyiszer elő, mert visszakérdeztél rá, tisztázandó, hogy miről is szólt az a mondat.

A lemezjátszóból jövő jellel nem csak az a baj, hogy alacsony a jelszintje, hanem hogy a lemezbe ún RIAA kódolás után vágják bele az anyagot. A phono fokozat nem csak erősít, hanem RIAA dekódol is, a hangkártyából jövő vonalszintű jel pedig nem RIAA kódolt jel - és persze túl magas a jelszintje, amin segít az ellenállás, de a RIAA torzításon nem segít.

(#27237) darvak: Nagyon is nagy jelentősége van. Ugyanúgy "színhelyesen" kösd.

[ Szerkesztve ]