Lady Bird

"A Lady Bird azért nem egy világmegváltó film, de erős. Sima középiskolás lány kalandjai az élettel. Semmi extra, ez elsősorban egy nagyon életszagú dráma, s szerintem ettől erős, viszont másoknak pont ezért lehet unalmas, itt a topikban sem aratott sikert ez a film."

Ahogy felálltam a filmről, az "unalmas" és "életszagú" bennem is megfogalmazódott, de szerencsére más is. Igen, kicsit nekem is unalmas volt. Nem vészesen, és általában jött valami érdekesség ami továbblendített, de helyenként közhelyes, tipikus tini-történetnek láttam, némi extrával és korrekt megvalósítással, és kétségtelenül hiteles helyzetekkel és alakításokkal. Gondoltam, ki fog futni egy extra drámára vagy csavarra, vártam, vártam, de nem. Hál' Istennek, mert a vége, az szinte katartikus volt számomra így is, vagy talán pont emiatt. A filmbeli konfliktusok egy részével igencsak azonosulni tudok, betalált több ponton is. És a vége... Az nekem mindent megért. A lélektanilag teljesen megindokolható hatalmas bebaszás az egyetemi bulin, és a lány a detoxikálóból a templomba megy, utána felhívja a szüleit, és mindent megköszön nekik a sok konfliktus és tini-lázadás ellenére is. Ez számomra gyönyörű, megható és erőt adó pillanat volt. Helyenként humora is volt a filmnek. Nagyon tetszett az egyébként futballedző, de most épp színjátszócsoportot irányító pap, szereplő-eligazítása a táblánál. Tetszett, hogy nem negatívként lett beállítva az egyház, az egyházi iskola és a papok, apácák. Sőt, tök jó fejek voltak. Nem élt vissza az olcsó lehetőséggel a rendező. Az abortusz is téma volt, és még ha érezhető is leheletnyit a rendezőnő hozzáállása a kérdéshez (vagy én képzelem bele), de nem mond ítéletet a kérdésben.
Lehet, hogy megmutatom a tini gyerekeimnek.

[ Szerkesztve ]