Aquaman

Furcsa, hogy pont ennél a filmnél gondolkodtam el a filmgyártás sajátosságain, mai tendenciáin és a nézői hozzáálláson is. Főleg azért furcsa, mert az Aquaman a jelenlegi blockbusterek iskolapéldája, az iparosmunka kifejezés tökéletes manifesztációja: hosszú, nagyon buta és következetlen, tele üresjáratokkal, látványos összecsapásokkal, poénokkal, karakteres főhőssel, cserébe karaktertelen gonoszokkal. Amitől féltem bejött, sem Orm, sem Black Manta nem lett elég fajsúlyos vagy érdekes, pedig az ő karaktereik még DC szinten is a felső kategóriában vannak.
Amitől még féltem, hogy buta lesz a film, szintén bejött, de nem olyan bántóan végletes szinten, mint mondjuk a Justice League, inkább csak ezt már láttuk módon. A cselekmény térben és időben is csapongó, megyünk erre-arra itt-ott, szépnek szép, érdekesnek a legkevésbé sem érdekes, minden csak díszlet a következő nagy gyepáláshoz vagy poéncunamihoz.
De! És ez egy hangsúlyos de. Nem tudom teljesen lefikázni ezt a filmet, mert igazából a DCEU vagy még inkább a MCU indulása óta temérdek legalább ilyen, vagy ennél szarabb és alig pár jobb film került legyártásra ilyen univerzumépítési vagy bővítési célzattal, a felére nem is emlékszik már az egyszeri mozinéző. Az Aquaman nem rosszabb film, mint a Thor, a Man of Steel, vagy a Guardians of the Galaxy volt annak idején, belesimul az átlagba és ez a kulcsszó szerintem: ez az átlag már manapság. Azt mondjuk nem lehet elvenni a filmtől, hogy rengeteg praktikus effektet használtak, de cserébe mikor nem, akkor sokszor tényleg kilógott a lóláb, ezt a fiatalítást nem tudom, miért erőlteti mindenki, mikor nem értenek hozzá, 2 év alatt már a harmadik filmnél érzem vérgáznak az egész megoldást, nagyon nem életszerű.
Ami miatt viszont végképp nem lehet a filmre haragudni, az Jason Momoa. Valahogy ezeknél a képregényfilmeknél azt érezni, hogy a castingosok keze sok esetben meg van kötve: Chris Evans pl maga Amerika Kapitány, gyakorlatilag tökéletes választás volt, ahogy pl Henry Cavill is Superman szerepére, viszont Jason Momoa Aquamanjénél csavartak egyet az egész metóduson, és elrugaszkodtak kicsit az eredeti karaktertől: sokkal lazább, macsóbb figura lett, kevesebb küldetés tudattal és ebben a filmben olyan elképesztő egysorosokkal meg gegekkel, amiket szinte biztos vagyok, hogy ő maga írt magának, vagy imprózta. Ritka, hogy ennyire földhözragadt, hétköznapi poénokkal legyen tele egy képregényfilm, ráadásul ilyen simán váltson komoly és komolytalan pillanatok között (ez másnál simán lehet hiba, komolyanvehetetlennek tűnhet sok jelenet), de itt számomra nagyon működött.
A látvány szintén kétélű fegyver ebben a filmben, egyrészt a víz alatti harcok rendkívül látványosak lettek (Orm vs Arthur párbaj nagyon ütött), víz felett szintén volt pár epic jelenet (Manta vs Arthur üldözés szintén), de a végére annyira átesett a ló túloldalára, hogy már szabályosan epilepsziás rohamot kapott a teljes moziközönség és már kicsit sok lett a jóból (de legalább nem lett nevetséges, ahogy Arthur a tengeri populációval cseveg).
Amit pedig mindenki tartson észben: ennél a filmnél hatványozottan igaz, hogy a szinkron ront az élményen és eredeti nyelven érdemes. Ez nem vélemény, vagy ajánlás, ez egy tény. A színészek max közepesek, sok esetben gyengék, Wan-ék rengeteget dolgoztak a tenger alatti hangok akusztikájának finomításán, na ez a magyar hangsávnál nagyrészt elveszett. Furcsa, hogy pont ezt nem adják felirattal, de nincs mit tenni sajnos.

#értékelés

[ Módosította: vond ]

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.