Revolt

Azt hiszem korábban már írtam, hogy várom ezt a filmet, csak akkor még más címen futott, meg is lepődtem, hogy hirtelen felbukkant a Netflix kínálatában, szóval gyorsan le is csaptam rá.
Egyik kedvencem a Világok harca-zsáner (ha van ilyen kifejezés), nagyon széles skálán mozoghat az ember kreativitása, hisz a Függetlenség napjától kezdve a Monsters-en és Battle: LA-n át egészen a Last of Us-ig (igen, ez egy játék) sok ismert mű merített H.G. Wells eredetijéből.
A lustábbak, vagy kevésbé kreatívak persze nem sokat változtatnak: vannak a Revoltban is lépegető robotdrónok, anyahajó, amit ha lekapcsolsz, minden gonosz lény kipusztul, emberrabló vonósugár, egymás ellen forduló embercsoportok, szóval a teljes skálája egy ilyen filmnek. Talán a legjobban a Skyline-hoz tudnám hasonlítani, annál azért jobb, főleg Lee Pace meg a körítés miatt, de nagyon (ismétlem: NAGYON) érezni, hogy alacsony költségvetéssel dolgoztak. Az effektek olyanok amilyenek, a fegyverek szinte minden jelenetben gumiból vannak, zene alig, hangeffektek max erős közepesek.
Ezek a filmek általában egy egészséges középutat keresnek az akció és a dráma között, költségvetéstől és akarattól függően eltolva egyik vagy másik irányba: míg pl a Monsters a megkötések miatt inkább drámai, addig a Battle: Los Angeles a totális akcióra helyezi a hangsúlyt. Na ez az, amit a Revolt-nál nem tudták eldönteni: az akciók rosszul vannak felvéve, egyszerűen érdektelenek, a drámai rész pedig nem elég mély, nem látjuk a bonding-ot a két főszereplő között, ezért a katarzis is elmarad ott, ahol lennie kéne.
Mindent összevetve, nem bántam meg, hogy megnéztem minden bárgyúságával együtt, a Skyline-oknál, ID-nél, Battle: LA-nél jobbnak tartom, de ugyanúgy egy felejthető szösszenet, kevés pénzből.

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.