A gond ott kezdődik, hogy nem saját magából akar kihozni mindent az ember, hanem mások fizikumát irigyli. "Olyan akarok lenni, mint xy..." Ne, ne legyél olyan. Dolgozz a testeden, legyél erősebb, gyorsabb ügyesebb, de ne irreális célokat tűzz ki. Múltkor írta itt valaki, hogy 60-as kart el tudna magának képzelni. Minek? Abszolút nem reális, nem egészséges és nem is néz ki jól, aránytalan még 2 m-es magassággal is. Jó persze, egyszer én is megnézném, hogy milyen vagyok 10-es testzsír alatt, de az én alkatommal a 15 vagy picivel alatta a reális, tartható szint. Aztán pont leszarom, hogy nem trendi és nincs 6 pack, akinek nem tetszik, ne nézze, kész.

Tudom, ez távol áll a topik hangvételétől, de szándékosan sarkítok. Az egyéni fejlődés, a mozgás az szenzációs dolog, mindenkinek sportolni kellene. Azonban a mindenféle komplexusok már nem jók, pontosan ezért ellenzem a koxolást is hobbi szinten. Nyilván egy ektomorfnak aligha lesz 50-es karja, de a 40-es sincs meg sokaknak. Na és akkor mi van, ha 39-es? "Csak" ekkorára sikerült felhozni az évek alatt, lehet, de szerintem meg a csak-ot el kell hagyni és célravezetőbb azt mondani, hogy most ekkora, de sokat fejlődtem és még fogok is, időm az van. Na mindegy, megint elfilozofálgatok itt, ami nem visz előrébb...