Egyik sem igazából, ez nem egy film, csak egy hatalmas, fél órás poén. Gyakorlatilag az első percben kiégtek a receptoraim és ez csak egyre rosszabb lett a katartikus végkifejletig. Értékelhetetlen, de nem a rossz értelemben, egyszerűen látni kell, gondolkodni azon egy fél percig, hozzáértő vagy-e vagy sem, hogy mégis mi a búbánatos mákvirágot szívhattak ezek a svédek, de méginkább, hogy mennyi ideig, mert ez embertelen mértékű baromság volt.
Amúgy belegondolva hihetetlen teljesítmény, hogy nem volt szerintem egyetlen képkockája sem az egész szösszenetnek, amiben ne lett volna legalább egy wtf tárgy, szereplő vagy elkapott pillanat, ez tényleg elismerésre méltó.
Ugyanakkor ha mégis filmként akarunk rá tekinteni, akkor egy ponton nagyon rossz volt (mármint tényleg, a maga elmebeteg közegében), mégpedig a főellenség. Kung Führer se nem volt vicces, se nem volt félelmetes, inkább idegesítő, szerintem jobban működött volna valami 80-as évekbeli archetipikus karakterrel, mondjuk úgy, ahogy az Expendables gonoszai működtek, csak még kifacsartabb formában.
Biztos, hogy nem fogom még egyszer megnézni, mert ahhoz nem vagyok elég elborult, de mindenkinek ajánlottam és fogom is ajánlani, mert nem volt és soha nem is lesz még egy ilyen... valami, amit megnézhetnek.
Amúgy nálam Hackerman vitte a prímet, Barbariannát meg sunáznám.

[ Szerkesztve ]

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.