The Hundred-Foot Journey: kedves kis mozi, semmi világmegváltó, de a történet kerek, a karaterek rendben vannak és szépen van fényképezve. Nekem sokkal jobban adta a food porn érzetet mint a Chef a szendvicses-tésztás vackokkal, de minden egyéb szempontból is lekörözi.

7/10

Wish I Was Here: az egyértelműen egyéni szocprob, hogy a filmben látott "szabad" szellemű "értelmiségi" családmodelltől a hideg is kiráz, de ezen felül iszonyú irritálóak voltak a már kismilliószor látott sztereotípiák, kezdve a mindent megoldó feleségtől, az érzelmi intelligenciában mindenkit lelépő tinédzseren át a bolond apáig, aki azért a végére összeszedi magát. Nem az a baj, hogy láttam már hasonlót, hanem az, hogy az egész semmi más nem volt, mint egy újabb bőr lehúzása a témáról. Semmi de semmi újat, pluszt nem adott hozzá a film, így aztán erősen kínos magamutogató jellege lett az egésznek. Hiába bírom Zach Braff-et és szerettem a Garden State-t, ez most nem sikerült túl jól. Szerencsére azért helyenként elkapta a fonalat és becsúszott néhány kedves, humoros és őszinte pillanat.

5/10

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."