Ezek mindegyike nagyon jó gép, egyikkel sem nyúlsz mellé, ugyanarra az 1"-os Sony szenzorra épülnek mind, hasonló képminőséget tudnak, választhatod nyugodtan a Canon-t, pár dolgot a második szériára ki is javítottak.

Az LX100-ban valóban nincs vaku - adnak hozzá valami kis nyomit -, viszont egyedül ennek van tisztességes vakupapucsa, ez szerintem sokkal többet ér mint a beépített mókusvillantók.
Az EVF nem nélkülözhetetlen, de nagyon jó dolog, egyrészt majd gondolj rá amikor nyáron a tűző napon kb. semmit sem látsz a hátsó LCD-n, másrészt sokkal stabilabban tudod tartani a gépet, hosszabb záridőkkel fényképezhetsz bemozdulás nélkül.

Az ábrán az un "ekvivalens fényerőt/rekeszt" lehet összehasonlítani. Szerencsétlen egy dolog, jó nagy kavart vitt be fejekbe, mert amúgy a fényerő az csak egy mérőszám, de valahol meg mégis van jogosultsága. Abból indul ki, hogy az azonos generációjú és azonos technológiával gyártott érzékelőket azonos tudásúnak tételez fel. Nem is teljesen alaptalanul, de messze nem ennyire egyszerű a képlet. Szóval beviszi a képletbe a szenzor méretét is, a minél nagyobb annál jobb elv alapján, (ez sem ennyire egyszerű), és mivel a fényképezés hőskorában a kisfilmes (manapság ez a full frame) méret volt az etalon, így a fényerőt is kisfilmes értékre, un "ekvivalens fényerőre" számolják át. Nem teljesen hülyeség az elgondolás, de azért erősen a helyén kell kezelni, érteni kell, mit is jelent ez, és meg kell nézni a mit is tud az adott gép és a szenzora a gyakorlatban. Erre jók a különböző összehasonlító tesztképek, akár a dpreview-en is.
Amúgy a minél mélyebbről induló és minél laposabb görbe a jobb. Jelen grafikonon pl a G1X II. De mint írtam nem ilyen egyszerű, mert hiába jók papíron G1X II speckók, ha a valóságban sem a gép sem pedig az optikája nem sikerült fényesen.

[ Szerkesztve ]