Kicsit visszaolvastam, és ez egy érdekes hozzászólás.
Szerintem közrejátszott régen az is, hogy nem volt ekkora dömping, most gyakorlatilag bármi elérhető 2 kattintással a neten, még régen a legtöbb filmet moziban, vagy tévében láttam - és most pl. ha lenne időm, vagy kedvem, azt is megtehetném, hogy napi 5-6 filmet végignézzek, még régen (általános és középiskola alatt), úgy, hogy viszonylag aktívan jártunk moziba is, jó ha heti 2, max. 3 filmet láttam (persze videónk nem volt, illetve nagyon későn lett, ez biztos változtatott volna az arányon) - így ha láttam valami nagyon jót, akkor az sokkal inkább rögzült, többet beszéltünk róla, jobban elgondolkoztam rajtuk, stb.
De ha húznék egy vonalat, akkor nekem a 2006-os Tégla az a film, ami pl. egyből beugrik, mint legkésőbb datált jó film az ezredforduló után, pedig sok azóta készültet is láttam.
Persze az is benne van, hogy sokkal inkább futószalagon próbálják meg termelni a pénzt (a la szuperhősös filmek, vagy pl. a Die Hardból is a harmadik volt az utolsó olyan rész, amit szívesen újranézek, a 2 azután készült folytatást kár volt leforgatni), kevés az eredeti ötlet, jó megvalósítás - vagy az is lehet, hogy csak én öregedtem/égtem ki (ide is lehet, hogy azért írok ilyen ritkán már), és egy mai tízes évei végén, húszas évei elején járó ugyanolyan lelkesedéssel nézi a mostani filmeket, mint anno én a 90-es évek közepén-végén, és nekik ugyanúgy meg lehet a saját Cápájuk, Alienjük, Amerikai História X-ük, Mátrix 1-ük, Forest Gumpjuk, Ponyvaregényük, Dumb és Dumberük , 48 órájuk, Halálos Fegyverük, Nagymenőjük, mint nekem, csak más művek képében.