Ennél nagyobb fail hogy lehetett volna? Falling Skies

Az ellenfél szétzúzta, felőrölte a bolygó minden jelentős védelmét, sokszoros túlerőben voltak, a számbeli és technológiai fölény is velük volt, bevették magukat mindenhová, vagy beszivárogtak, erre a királynő simán megközelíthető az ellenállás számára egy ALAGÚTON át.
A királynő.
Az ellenséges, humanoid formájú lények királynője, megalkotója egy pók.
Ízlelgessétek.
PÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓKPÓK.
Fogtam a fejem, és nem hittem el, amit látok.
Amikor a pókból kijött a vérszívócsáp, ott már kínomban röhögtem, mikor láttam az arcmimikáját, szintén, mikor nem tűnt fel neki, hogy Mason másodperceken át egy nagy, fénylő kapszuláért igyekszik nyúlni, akkor már csak békésen kortyoltam a teámból, és örültem, hogy mindjárt vége.
Az külön poén volt, mikor a pók elmagyarázta, hogy azért mérges, mert korábban az emberek a lándzsáikkal ledarálták a lányát.
Egyszerűen ez a sorozat évadról évadra, részről része képes volt alulmúlni magát.
Minden egyes részben sötét volt, kék szűrővel, alig lehetett látni valamit, bezzeg az ellenfél legyőzése után rögtön visszatért a zöld fű, és a kék ég. Mert nyilván, míg ők álltak nyerésre, a növényzet is felfüggesztette a működését, és a napnak sem volt kedve kisütni.
Nálam tehát ez a nagybetűs Szar Scifi. Végig olyan érzésem volt, hogy a forgatókönyvet néhány tizenéves írta napköziben.