"Jó, hogy mondtad ezt a sötétedés dolgot, akkor nem parkettalakkal fogom lekenni."
Kell még néhány szót szólnom a sötétedéssel kapcsolatban, hogy pontosítsak:
Igaz, amit írtak a kollégák a fa fényre történő sötétedéséről, ám én nem arról beszéltem. Gondolom, azt már magadtól is tudod, hogy a fa fény hatására idővel mind sötétebb lesz. Ez nem csak a fenyőre igaz, hanem általában a fára. Az idő mindet besötétíti, csak nem egyforma gyorsan. (ezért nem láthatsz szép világos valódi antik bútort) Hanem vannak olyan parkettalakkok (általában a nem vízesbázisúak), amik nagyon besötétítik a fát, mégpedig azonnal. Azért a Geminit írtam példának, mert azt jól ismerem, és egy hófehér bükk parkettát azonnal dió színűvé sötétít. Azonban ez a jelenség elkerülhető, ha felhordol előtte egy réteg nitrolakkot, s majd arra kened a választott parkettalakkodat. A csónaklakk pl nem sötétít. Azonban ha vizes bázisú parkettalakkot használsz, az általában nem sötétít, és extrém erős felületet képez. Azonban az húsos, és én inkább valami husotlan lakkal kenném le. Nem lesz ez a polc akkora igénybevételnek kitéve, hogy ne felelne meg akár a legkevésbé kopásálló lakk. (azért az is kopásállóbb, mint általában a festékek.)
"de a következőre szürhemarhákat faragjak"
...én bizony faragnék szürkemarhát annak a kislánynak. (mégcsak nem is oroszlánt, vagy lovat) Magadnak készítetted ezt, vagy neki? 
"Még egy kérdés: A csapozást derékszögelővel, vonalzóval és ceruzával szoktam csinálni. "
Figyelj: Kifúrod az egyok darabon az összes csapot (SZEMRE!). A mélységét viszont NEM szemre, hanem a fúrószárra esztergáltatsz egy hernyócsavarral rögzíthető határológyűrűt. (lehet, hogy már van is ilyened). Illetve hát az egyik fadarabon lehet szemre a mélység a fatipli hossza osztva kettővel, plusz hangyapuca. Egy marék tiplit átfúrsz pont középen, és átütsz rajta egy szeget úgy, hogy a szegből épp a hegye, plusz fél mm álljon ki. A szeg hegyét jó tompára reszeled. Most bedugdosod ezeket a tipliket a furatokba, odailleszted azt az elemet (pontosan! Ha nincs még gyakorlatod, akkor készítel határolóleceket, amihez odaszoríthatod az illesztenő darabjaidat), amivel összehozni akarod, és (hokktiszta) gumikalapáccsal finoman odakótyonfityikélsz minden tipli fölé, hogy a szegek pontozzák be a furatok helyét. Így már tudod hova pászítani a fafúró csúcsát, és még ha olyan is a tiplisorod, mint a fiú szürkemarhapisilés, a furatok párjai átmásolódnak pontosan. Most arra érdemes még nagyon figyelned, hogy a tipli hosszánál a furatok fél+fél, azaz egy milliméterrel mélyebbek legyenek, hogy legyen hely az ragasztónak, és semmiképp ne legyen mélyebb, mert akkor csak a tipli legvége ér bele az enyvbe, meg kisebb se, mert akkor a szedheted szét ragaszás közben furatmélyítés végett, ami igen macerás dolog. Rovátkolt tiplit használj! Ha nem olyat vettél, akkor egy kombináltfogó recéjével szorítgasd meg, így kész a home made enyvtáska.
(ezeket a szeges tipliket eleinte nehéz használni, mert szorulnak, de mikor már vagy tizedszer dugod be újabb lyukakba, olyan könnyen járnak, hogy öröm velük dolgozni majd. Egyébként a Baumaxban ilyet is árulnak készen, és az nem sokezer forint, hanem párszáz. Általában összecsomagolják ezeket a tüskékez egy marik tiplivel és egy hozzávaló (nem túl jóminőségű fafúróval))
Jó munkát! Ha kérdésed van még tedd fel bátran, ha nincs, akkor a képet tedd majd fel a következő alkotásodról ;-)
[ Szerkesztve ]
Több fa van, mint asztalos!
Kiváncsi leszek mit szóltok majd hozzá.
A szomorú meg az, hogy én kevesebbet mondtam mint, ti eddig.
