"de a harmadik 5 cm nagyobb( és szélesebb ) lett "
(biztosan azért, mert ötvenes anyaggal dolgozott az a nagytudású kolléga)
...mennyit szajkóztam én, hogy a minésőgre kényesen ügyeljen, aki vinni is akarja valamire...
Ez egy eleven példa. Ez az asztalos sohasem fog nagyra nőni. Lesz mindig munkája, de azzal szemben, aki mindig minőséget ad ki a kezéből, mindig azt a hátrányt kell elszenvednie, hogy keresnie kell új "balekot". Nála még egy jókezű kezdő is sokkal jobb helyzetben van.
Ha már elszabta, korrekt lett volna újra csinálnia, s nem a megrendelővel szagoltatni a cicakakát - mondván, hogy megdolgozott ő azért az elb@szott ajtóért is. Hát megdolgozott, az igaz. De hogyan?!
Valamelyik fórumon egy tagnak ez az aláírása:
Nem sokkal tart tovább valamit jól megcsinálni, mint rosszul. (figyelemre méltó!)
Jómagam azt szoktam mondani, hogy a pacalt meg lehet isteni finomra is csinálni, de nem ritka az ehetetlen, büdös pacalpörkölt sem. Ehhez is, ahhoz is ugyanannyiba kerül az alapanyag, a munkadíj is egyforma - csupán a munka minősége határozza meg a késztermék értékét.
talán ide tartozik, de elvből soha nem pocskondiázom a megrendelő előtt más szakember lúzer produkcióját (más dolog, hogy magamban elsziszegem néha, hogy ha a fiam lenne, kitekerném a nyakát)
[ Szerkesztve ]
Több fa van, mint asztalos!